Tudok én egy mesét,
Csingi, lingi, lánga...
Megsúgom, ki mondta:
A szomszédunk lánya.
Ő pedig hallotta
Egy kis mókuskától...
Hát a kis mókuska?
Egy dalos madártól.
A madár álmodta
Hajnalhasadáskor
- Jó éjszakát, Böske!
Majd elmondom máskor.
No ne búsúlj, gyöngyöm!
Csingi, lingi, lánga...
Volt egyszer egy kedves
Hófehér bárányka.
Vígan legelészett
Tüskebokor kör űl,
Hófehér báránynak
Tüskebokor ör űl:
«Barikám, barikám!
Mondok egy versecskét:
Ez az én földem itt,
Csak szedd a füvecskét.
Nem sajnálom ám én
A jó barikától...
Adj nekem gyönyörű
Puha gyapjacskádból!
Hadd legyen már egyszer
Nekem is köntösöm!
Barikám, barikám,
Nagyon megköszönöm.»
Föltekint szelíden
A fehér bárányka,
Kék pántlikás nyakán
Csengetyűjét rázza:
«Adok én, adok én
Szivesen, bokrocskám!
Hisz te mindig olyan
Szives voltál hozzám.»
Puha gyapjacskának
Ör űl a bokrocska,
Csöndes berki szellő
Szárnyával bodrozza.
Fülemilemadár
Arra szállott épen,
Egy édes vágy támadt
Kicsike szivében:
«Bokrocska, bokrocska,
Add ide gyapjacskád!
Jaj de meghálálnám,
Hogyha nekem adnád!
A fészekrakásnál
Szükségem van rája,
Fiaimnak lenne Jó puha párnája.»
«Od' adom, od' adom!
Nesze, kis madárkám!
Jó pihenés esik
Majd ezen a párnán.
Rakd ide fészkedet,
Én megoltalmazom,
Fiaid bölcsőjét
Rengetem, ringatom.»
Fülemilemadár
Egyre hálálkodva,
Oda rakta fészkét
A tüskebokorba.
Puha gyapjacskával
Kipárnázta szépen
S elkezdett dalolni
A bokor ölében.
Oly bűvös-bájos dalt
Zengedezett róla,
Hogy a tüskeágon
Kihajtott a rózsa.
Ráborúl fészkére
A rózsák levele...
Dalolgass, dalolgass,
Te kis fülemile!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
