Amikor írni tanultam,
Anyu fogta a kezemet.
Nem hagyta, ha nem sikerült,
Hogy elvegye a kedvemet.
Azt mondta, hogy: elsőre tudd,
Senkinek sem sikerül.
De sok munkával, türelemmel,
Ez a vágyam is teljesül.
Egy napon majd a kis kezem,
Megszelídül s szót fogad.
S egyik a másik után
Születnek meg az új szavak.
A lényeg a sok gyakorlás,
A hit és a türelem.
A szorgalomnak a virága,
Mindig eredményt terem!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/