A kis sündisznó és a hó

Titi Hajnalka: A kis sündisznó és a hó 


Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis sündisznó a szüleivel egy erdőben. A kis sündisznó nagyon kíváncsi volt a világra, és szeretett felfedezni mindent, ami új és izgalmas volt számára. Egy téli napon, amikor a hó frissen hullott az erdőre, nagyon megörült. Még sosem látott havat, és alig várta, hogy kipróbálja, milyen érzés benne játszani.

- Anya, apa, nézzétek! - kiáltotta boldogan. - Milyen szép fehér minden! Kimehetek játszani?

- Kicsim, ne siess olyan nagyon! - szólt utána az anyukája. - Előbb öltözz fel rendesen! Vegyél fel sapkát és sálat, nehogy megfázz!

- De anya, nincs időm erre! - tiltakozott a kis sündisznó. - A hó elolvad, ha sokat várok! 

- Ne aggódj, nem olvad el olyan hamar - nyugtatta meg az apukája. - De ha nem hallgatsz anyukádra, akkor megbetegszel!

- Ugyan már! - nevetett a kis sündisznó. - Igazi tüskéskabátom van!

- Az igaz, de az mégsem olyan meleg, mintha bundából lenne,- mondta az apukája. - A tüskéid nem védnek meg a hidegtől.

- Nem baj, én bírom a hideget! - makacskodott a kis sündisznó. - És erős vagyok!

- Jól van, jól van - sóhajtott az anyukája. - De legalább vigyél magaddal egy termosz forró teát! Ha nagyo fázol, akkor ihatsz belőle.

- Rendben van - egyezett bele a kis sündisznó. - De most már mehetek?

- Igen, mehetsz - engedte el az anyukája. - De vigyázz magadra! És ne menj túl messzire!

- Nem fogok! - ígérte a kis sündisznó. - Hamarosan visszajövök!

Azzal lelkesen szaladt ki a házból, és belevetette magát a hóba. Milyen puha és hűvös volt! A kis sündisznó nagyon élvezte, ahogy a hópelyhek csiklandozták az orrát és ropogtak a lába alatt. Futott ide-oda, hógolyót gyúrt, havat lapátolt, és hengergőzött a friss hóban. Közben nem vette észre, hogy egyre jobban lehűl a levegő. A nap is elbújt a felhők mögé. A szél is feltámadt, és fújt. A kis sündisznó fázni kezdett. Mégiscsak kevés volt a tüskéskabát... Néhány pillanatig. 

A lelkesedése azonban nem hagyott alább.  Újra erőre kapott, amikor meglátott egy nagy hóhalmot és nekifutott! Újra melege lett. Hengergőzött benne előre-hátra, jobbra-balra. Nagyon élvezte a puha és hideg érzést. 

- Jaj de jó ez! - kiabálta vidáman. - Ez a legjobb játék a világon!

Aztán meglátott egy másik sündisznót, aki szánkózott egy lejtőn. Meleg kabát volt rajta és bundasapka, sállal. A kezeit gyapjúkesztyű védte.

- Szia! - köszönt neki. - Te is szereted a havat?

- Szia! - köszönt vissza. - Igen, nagyon szeretem! Akarsz velem szánkózni?

- Persze! - válaszolta a kis sündisznó. - De hol van a szánkód?

- Itt van! - mutatta a másik sündisznó. - Egy nagy száraz falevelet használok hozzá. Nagyon jól csúszik a havon!

A két sündisznó felült a falevélre és elindultak lefelé. Nagyon gyorsan mentek és nevettek. A szél fújt az arcukba és hajukba. A hó szikrázott a napfényben.

- Ez még jobb, mint hengergőzni! - mondta a kis sündisznó, bár egyre jobban fázott.

- Igen, ez igazán jó móka! - értett egyet vele a másik sündisznó.

Aztán megérkeztek a lejtő aljára és megálltak.

- Még egyszer! Még egyszer! - kiáltotta a kis sündisznó.

- Rendben! De előbb menjünk fel megint! - javasolta a másik.

És így tettek. Újra és újra felmentek, amíg el nem fáradtak.

- Köszönöm, hogy velem játszottál! - köszönte meg az új barát.

- Én is köszönöm! Nagyon jól éreztem magam! - felelte a kis sündisznó.

- Akkor találkozzunk holnap is! - javasolta a másik sündisznó.

- Rendben! Holnap is jövök! - ígérte meg.

Azzal elbúcsúztak egymástól. A kis sündisznó hazafelé indult. De ahogy ment, érezte, hogy valami nincs rendben. Fázott és didergett. Orra piros lett és tüsszentett. Feje fájt és szemei könnyeztek.

- Jaj ne! Ez lenne a megfázás?  - sóhajtotta magában.

Amikor hazaért, az anyukája már várta őt.

- Szia, kicsim! Jól érezted magad? - kérdezte tőle.

- Szia, anya! Igen… de most nem... hapci… megfáztam… ácsi… hapci… - válaszolta tüsszentve, egyiket a másik után.

Az anyukája megsimogatta az arcát és megmérte a lázát.

- Ó jaj! Lázad van! Gyere be gyorsan és feküdj le!

Azzal betuszkolta őt az ágyba. Orvosságot adott neki és betakargatta őt.

- Látod? Ezért mondtam neked, hogy vedd fel a sapkádat és a sáladat! Ha nem hallgatsz rám, akkor ez lesz belőle!

A kis sündisznó bánatosan nézett rá.

- Bocsánat… anya… hogy nem hallgattam rád… ácsi… hapci…

Az anyukája megpuszilta a homlokát.

- Tudom… kicsim… de most pihenned kell… holnap jobban leszel…

És eloltotta a lámpát. A kis sündisznó behunyta a szemét és elaludt.

Másnap reggel amikor felébredt, jobban érezte magát. Az anyukája újra megmérte a lázát.

- Nincs már lázad! Meggyógyultál!

A kis sündisznó nagyon örült, hiszen alig várta, hogy találkozzon az új baráttal.

- Tényleg? Akkor ma már mehetek játszani?

Az anyukája rámosolygott.

- Persze… de csak ha jól felöltözöl. Az új barátod sem megy ki csak tüskéskabátban, nem igaz?

A kis sündisznó bólintott.

A anyukája odaadta neki egy bundássapkát és egy meleg kabátot és egy sálat.

A kis sündisznó boldogan felvette őket.

- Köszönöm… anya… nagyon szépek!

Az anyukája megölelte őt.

- Szívesen… kicsim… de most menj játszani!

 A kis sündisznó újra elment az erdőbe játszani. Találkozott a barátjával és újra együtt szánkóztak együtt. De ezúttal nem fázott meg és nem lett lázas. És még jobban élvezte a havat. 

A kis sündisznó és a hóember
A bátortalan kisbéka

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/