Mese egy kis mamutról, aki kiolvadt a jégből, és elindult megkeresni az anyját. De mivel a mamutok már régen kihaltak, a bölcs Rozmár bácsi azt tanácsolta neki, hogy vitorlázzon Afrikába, ahol elefántok élnek, amelyek nagyon hasonlítanak a mamutokhoz.
A távoli és hideg Jeges-tenger partján történt.
Egy napon, a dühös hullámok széttörtek egy nagy jégsziklát. A nap felmelegítette, és a jég lassan - lassan olvadni kezdett. Egy megfagyott Mamut volt a jégben. Felmelegedett a napon, és életre kelt.
- Mama!- kiáltotta, de senki nem válaszolt.
Várt egy kicsit, aztán elindult megkeresni a mamáját.
Mamutka sokáig sétált. Néha megállt és hívta az anyukáját, de sehol sem találta. Fáradt és éhes volt.
- Ki vagy te? – hallotta valaki hangját.
A rénszarvas volt az. Mamutka még soha nem láttott rénszarvast, és megijedt.
– A mamámat keresem! - válaszolta.
- Tehát kölyök vagy! – lepődött meg a Rénszarvas.
- Kölyök - mondta Mamutka. - Aludtam, aztán felébredtem, de a mamát sehol sem találom! - Felsóhajtott.
- Soha nem láttam anyádat! – mondta a rénszarvas. – Lehet, hogy Rozmár bácsi ismeri?
Rozmár bácsi emlékezett rá, hogy régen, amikor északon még meleg volt, hatalmas, mamuthoz hasonló állatok éltek itt.
– De Afrikába mentek, amikor jött a nagy hideg!
- Én is Afrikába akarok menni! - mondta Mamutka– Meg akarom találni a mamámat!
- Nem félsz? – kérdezte tőle Rozmár bácsi és a Rénszarvas.
– Nem fogok félni,- válaszolta Mamutka.
Azzal a rozmár, egy nagy jégtáblát hajtott a partra, a Szarvas füvet hozott az útra, Mamutka pedig elindult Afrikába, a mamához.
„A kék tengeren, a zöld földig
vitorlázok én,
Nem ijjeszt meg sem a hullám,
sem a nagyon erős szél!
A világ legjobb mamája vár
Afrikában engemet.
Alig várom, hogy hozzád bujjak,
Ha végre, veled lehetek!"
És hirtelen a jégtábla Mamutka alatt elolvadt és széttört!
- Mama!– kiáltotta.
De akkor megjelentek a delfinek. Felkapták a hátukra Mamutkát, és kivitték a földre. A parton a homokra dobták a kis mamutot, és elúsztak. Mamutka kinyitotta a szemét.
Afrikában volt.
Előtte egy Szarvas állt, de teljesen máshogy nézett ki, mint a rénszarvas.
- Ki vagy te? - kérdezte tőle.
- Én egy afrikai szarvas vagyok – válaszolta, az afrikai szarvas. - És te ki vagy?
– Nem tudom – mondta Mamutka. - A mamámat keresem. Rozmár bácsi azt mondta, hogy itt van.
- Nem láttam itt az anyukádat! – mondta az afrikai szarvas. – Talán a Bölcs Kakadu ismeri őt. Ő nagyon sokáig él a világban!
A Kakadu nagyon meglepődött, amikor meglátta Mamutkát, és azt mondta, hogy először látott ilyen állatot. Ő és Szarvas azon kezdtek gondolkodni, hogy hol keressék ennek a különös kölyöknek az anyját.
Én tudom, hol van az anyja! Hirtelen egy hangot hallottak, a majom volt. A majomnak banán volt a kezében.
- Kapd el! – kiáltotta Mamutkának.
A kis mamut az ormányával el is kapta a banánt. Aztán mindenki felkiáltott: - Igen, ez egy elefánt! Csak szőrös!
Hamar leszállt az éjszaka és felkelt a hold. De ők mentek és mentek. Végül kiértek a dzsungelből. Ott volt az Elefánt, holdfényben fürödve, aludt.
- Mama! – kiáltotta Mamutka.
Az elefánt hosszan nézett a kis mamutra, majd megkérdezte:
– Ki ez?
– Én vagyok – mondta Mamutka. - Olyan régóta kerestelek! És te fel sem ismersz? És sírt.
- Nem ismered fel a kis elefántot? – kiáltotta Szarvas, Majom és Kakadu. – Nézd, olyan törzse és füle van, mint neked! Csak ő bundában van, mert északról jött!
- Csendet! - mondta a Nagy Elefánt és közelebb ment Mamutkához. Óvatosan ránézett, és azt mondta:
- Ne sírj! Te tényleg nem elefánt vagy, hanem egy mamut! De akkor is a fiacskám vagy!
- Nem értek semmit! - felelte a kis mamut– Miért vagyok a fiad, ha nem vagyok elefántbébi?
- Mert régen, amikor beköszöntött a nagy hideg, a mamutok északról érkeztek Afrikába, és elefántokká váltak.
– Szóval én vagyok az Elefántbébi, aki nagyon régen élt? – örvendezett Mamutka.
- Hurrá! Végre megtalálta a mamáját! - örvendeztek az állatok.
Eljött a reggel, hogy felváltsa az afrikai éjszakát.
Amikor az állatok visszajöttek, a majom megkérdezte:
- Szerinted igaz, hogy a mamutokból elefántok lettek?
– Nem tudom – mondta az afrikai szarvas. De a bölcs Kakadu azt mondta:
- Mit számít? A legfontosabb, hogy megtalálta a mamáját!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
