Túl a hegyen, no mi vár?
Egy igazi mesevár!
A lakója egy király,
Az ő neve Dabuláj.
Dabulájnak szava nincs,
Mert ellepi a sok kincs,
Nincs már mit mondania:
Ő a világ nagyura!
Bizony, bizony Dabuláj,
A leggazdagabb király!
Nincsen neki rossz kedve:
Barátja a szerencse!
Ám egy nap igen nagyon,
Belepte az unalom:
Rájött, hogy az udvaron,
Nincs kivel szórakozzon.
Az unalomból már elég,
Jól jönne egy feleség!
No meg egy- két kis király,
Hogy vidám legyen Dabuláj!
Most érezte igazán,
Hiába gazdag egy király,
Ha nincsen neki családja,
Nem lehet úgy boldogsága.
Meghirdette az országba:
Asszony kell a palotába!
Jöttek is a fehérnépek,
Ki ne akarná a jólétet!
Szőke, szegény, gazdag, kényes,
Barna, vörös, kedves, zsémbes,
A választék vadregényes!
Időigényes és költséges!
Mi lesz veled Dabuláj?
Hogy maradsz így nagy király?
Felélik a kincsedet,
S azt sem tudod ki szeret?
Ahogy teltek a napok,
Választani nem tudott,
Zsúfoltig volt a palota,
De a nagy Őt nem találta...
Nem akarta halogatni,
Így nem ment el ő aludni,
Míg nem lesz egy felesége,
S holtfáratan esett össze.
Mi lesz veled Dabuláj,
Hogy maradsz így nagy király?
Ha nem vigyázol magadra,
Senki nem ugrik a szavadra!
S lám a konyhai cselédlány
Szaladt segítni királyán.
Borogatta, simogatta,
Míg felébredt a királya.
- Légy te hát a feleségem,
Te vagy ki segített nékem!
Mit sem számít a vagyon s a rang,
Ha a szeretet szívükben pang!
Így történt, hogy Dabuláj,
S a kis konyhai cselédlány.
Egybekeltek boldogságban,
S szeretve éltek fennt a várban.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/