Egyszer réges-régen élt egy nagyfülü csacsi, aki mindenféle történetet hallott már az erdőben élő állatoktól. Mindenki tudta róla, hogy milyen nagy füle van, és hogy hall minden beszélgetést közel s távol.
Történt egy nap, hogy egy kötekedő légy landolt a csacsi fején, és tréfálkozni kezdett vele.
-Mire jók ezek a nagy fülek? - kérdezte a légy- Talán épp légykergetőnek használod őket?
A csacsi úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. De a légy nem hagyta annyiban.
-Meghallasz mindent, ugye? Na, akkor figyelj ide! – motyogta, bár a csacsi ügyet sem vetett rá, tudta, hogy ez a legjobb amit tehet, egy kötekedő léggyel szemben. De a légy tovább incselkedett: a csacsi fülébe repült , és hangosan zümmögni kezdett.
A csacsi nem tudta mire készül és nagyon megijedt, mert az egész olyan volt, mintha egy erős hangszóróval közvetítenék ezt az őrült zümmögést, közvetlenül a fülébe. De aztán amikor a légy apró lábaival megcsiklandozta a fülét, mindjárt rájött, hogy csak ez a piszkálódó, váratlan vendég próbálja megtréfálni, és nagyot kacagott.
-Látod azért is jó, hogy ilyen jól hallok, mert így hallhatom az ilyen vicceket is! - mondta a csacsi válaszul.
A légy nagyot nézett, még talán kicsit meg is sértődött. Csalódottan repült el, és azóta is elkerüli a nagyfülü csacsit. Még olyan ugyanis soha nem fordult elő, hogy ne tudjon felbosszantani valakit, ez elég kellemetlenül érintette.
A nagyfülü csacsi pedig továbbra is boldogan hallgatja az erdőben zajló eseményeket, és néha még egy-egy jó tréfát is kifülel a többi állat beszélgetéseiből...
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
