Évszázadokkal ezelőtt rókák, majmok és nyulak éltek szerte Japánban. Nagyon jó barátok voltak, egymást segítették az ételszerzésben: ha egyikük nem talált élelmet, a másik kettő gondoskodott róla, hogy ne maradjon az az egy sem éhen.
Egyik éjjel Öreg Hold letekintett a Földre: városokat, falvakat, hegyeket és erdőket látott. Azt is látta, hogy ezek az állatok szeretettel vannak egymáshoz, s ezért nagyon elégedett és boldog volt. Mégis úgy gondolta, ideje lenne próbára tenni őket, hogy vajon máshoz is ilyen jószívvel viszonyulnak-e? Így aztán Öreg Hold, másnap fakírnak álcázva lejött földre és úgy tett, mintha véletlenül járt volna arra. Mindjárt így kezdte:
-Három napja nem ettem, barátaim, nem tudnátok- e adni egy falat ételt?
-Ülj, le kérlek- mondta a nyúl, a majom és a róka, szinte egyszerre - pihenj, mi majd ellátunk téged étellel!
Azzal elindultak ki erre, ki arra élelemért. A majom sok gyümölcsöt szedett és hozott a számára, amit örömmel kínált. A róka egy nagy hallal jelent meg, s szívélyesen nyújtotta felé. Ámde a nyúl hiába jött- ment, keresgélt, semmit nem talált, ami ínyére lehetett volna az öregembernek. Ezért aztán, amikor visszament, így szólt a majomhoz:
-Majom testvér szerezz nekem tűzifát, kérlek!
A majom erre elsietett fát gyűjteni, s mindjárt hozott is egy egész öllel.
Aztán a nyúl a rókához fordult:
-Róka testvér, gyújtsd meg kérlek a fát!
A róka meggyújtotta a fát. Mindjárt izzón ropogott a száraz fahalom! Bár egyikük sem tudta mire megy ki a játék, kíváncsian várták a folytatást.
Ezután a kis nyúl könnyes szemmel fordult Öreg Holdhoz:
-Kedves fakír, én nagyon szégyellem magam előtted, amiért nem tudtam neked ennivalót hozni. A majom és a róka ki tudott szolgálni téged, ellenben én nem. Ezért most átadom magam a tűznek. Szépen kérlek, ha megsülök, egyél meg engem!
A nyúl máris a tűz felé vette az irányt, de Öreg Hold megakadályozta és így szólt:
-Kedves barátaim, én az Öreg Hold vagyok, eljöttem, hogy próbára tegyelek titeket. Örülök, hogy mind a hárman kiálltátok a próbát, de mindannyiótok közül a kis nyúl volt a legodaadóbb és a legönzetlenebb. Ezért úgy határoztam, őt magammal viszem a Holdra.
Ezt mondván, az öreg elvitte a nyulat a Holdra. Ha alaposan szemügyre veszed a ragyogó holdat, holdvilágos éjszakákon, még ma is láthatod azt az egy nyulat, amely évszázadokkal ezelőtt olyan önzetlenül megajándékozta Öreg Holdat.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
