Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

Titi Hajnalka: Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

 

 Hallottad- e, a mesét? 
Volt egyszer egy néne, 
Három lánya volt neki, 
S csak kettő kedvére. 
Egy nap kérő jött a házba, 
S Kétszeműt meg kérte; 
Mérges lett az öreg asszony, 
S nem engedte véle!
Egyszemű és Háromszemű 
Volt a kedvenc lánya, 
Kétszeműt csak dolgoztatta, 
Mit nem adott rája! 
Szegényke reggeltől- estig 
Dolgozott a réten, 
Ám élelmet mégsem kapott, 
Majd ' meg is halt éhen! 
Egyszer aztán a kecskéje 
Meg sokallta végre: 
S hátán terülj- terülj asztalt, 
Varázsolt ebédre! 
Egyszemű és Háromszemű, 
S no persze a néne, 
Dühöngtek, amikor látták 
Élelmet sem kérne ... 
Meg lesték a szegény párát, 
S megölték a kecskét. 
Kétszemű meg csak siratta,
Így vették a kedvét. 
Szegény lány siratta éjjel, 
És siratta nappal, 
Majd álmában egy jó öreg 
Látta el tanáccsal: 
- Kérd a szarvát, meg a körmét, 
S ásd el kint titokban! 
Szót fogadott hát 
Kétszemű, S el is ásta nyomban.
Reggel aztán, láss most csodát, 
Nőtt ott egy olyan fa, 
Ahány alma, mind- mind arany, 
Csak úgy ragyog rajta! 
Jött a legény, kért egy almát, 
De hiába várta. 
Sem a két lány, sem a néne,
Elérni nem tudta. 
Ám Kétszemű kezében már, 
Rég ott volt egy alma, 
S bár az ágy alá bújtatták, 
Kigurult, na hopp 'sza! 
A legény az ágy alá nézett, 
S menten meg találta,
Felkapta és meg csókolta, 
Szerette, imádta! 
Így lett vége a mesének, 
Dühöngött a néne! 
Vén lány maradt mindkét lánya, 
Nem talált legényre!