Nagyhantás Tóbiás

Nagyhantás Tóbiás

Titi Hajnalka: Nagyhantás Tóbiás 

 Akiről az én mesém szól, az egy olyan kisfiú, aki legnagyobb szórakozását a lódításban lelte.Először csak nagyon kicsiket lódított, aztán majd egyre nagyobbakat. Közelében sem járt az igazmondásnak. Bármit is kérdeztek tőle mindig hazudott, ezért is nevezték Nagyhantás Tóbiásnak. Hazudott a postásnak, amikor a Futrinka utcát kereste. Hazudott a szomszédnak a friss kenyér áráról, de hazudott a saját mamájának is mindenről, egyszerűen nem tudott igazat mondani.

Egy napon aztán azon kapta magát, hogy senki sem hisz neki. De nem hogy nem hisznek, szóba sem állnak vele. Elfordultak tőle az ismerősök, de még a legjobb barátai is. Így aztán amikor elérkezett a Karácsony, egyedül ücsörgött a karácsonyfa alatt, egyetlen ajándék nélkül. Hiába várta meghívott szeretteit, senki nem érkezett meg. Ahogy így sóhajtozik, szomorkodik, már a könnyek is gyűlni kezdtek a szemeibe, valaki szólítja. Felnéz, s lám egy apró hótündérke lebegett a szemei előtt:

–Hát te miért sírsz Tóbiás?- kérdezte

–Csak azért, mert senki nem gondolt rám ma este. Én pedig mindenkinek vettem ajándékot. Úgy érzem, mintha a fejemre nőtt volna a Karácsony , csak ezen tud járni az eszem!- panaszkodott- Engem senki nem szeret...

–Talán okuk van rá, hogy nem jöttek el, nem gondolod?

–Ugyan mi?

–Jó voltál hozzájuk?

–Lehet néha nem mondtam igazat nekik...- sütötte le a fejét.

–Néha?

–Na jól van, mindig.

–Na látod ez éppen elég ok. Hiába veszel te ajándékot, az őszinteség sokkal többet ér. Hogyan higgyenek a te szeretetedben, ha mindig lódítsz?

Nagyhantás Tóbiás most az egyszer, mélyen elgondolkodott, és megfogadta hogy soha többé nem hazudozik senkinek. Az ajándékokat berakta egy nagy zsákba, s elindult meglátogatni az összes ismerősét. Szépen sorban bocsánatot kért mindenkitől, és megígérte, hogy megpróbál ezentúl igazat mondani. Végezetül a mamájához ért. Milyen jó, hogy az anyukák hamar megbocsátanak, megölelte mindjárt, annyira boldog volt:

–Mindig tudtam, hogy nagyszerű az én kisfiam!- mondta.

Így aztán mégis boldogan és szeretetben ért véget ez a nap. Nagyhantás Tóbiásnak pedig nagyon jó lecke volt, hogy megértse, a hazugságnak soha nincs jó vége.

Ha én régész volnék...
Szemlélet

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/