Egy édes babának írom
e versikét,
Anyukája, kérlek, fogd meg
kicsi kezét,
S puszild meg helyettem, nem egyszer,
vagy százszor!
Mesélj neki szépről, mindig
elalváskor.
Hogy mindig álmodjon, kedveset
és szépet,
S boldogan öleljen, nap mint nap
át téged!
Mert ehhez az érzéshez nem
fogható semmi:
A legnagyszerűbb dolog
anyukának lenni!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
