Volt egyszer egy kis szúnyog, aki nagyon szerette a virágokat és a növényeket. Nem érdekelte a vér, csak a nektár. Nem akart senkit bántani, csak repülni és élvezni az életet. De a többi szúnyog nem értette meg őt. Azt mondták neki, hogy ő nem igazi szúnyog, mert nem csíp embereket sem állatokat. Azt mondták neki, hogy ő gyenge és haszontalan, mert nem rak petéket. Azt is mondták, hogy ő furcsa és különc, mert nem szereti a sötétet.
A kis szúnyog nagyon szomorú volt. Nem akart olyan lenni, mint a többiek. De nem akart magányos lenni sem. Elment hát világgá, hogy megtalálja az igazi barátait. Sokféle állattal találkozott az útján: pillangókkal, méhekkel, bogarakkal, madarakkal, kétéltűekkel és emlősökkel. Mindenkitől tanult valamit: hogyan kell virágport gyűjteni, hogyan kell mézet készíteni, hogyan kell fényt bocsátani ki, hogyan kell énekelni, hogyan kell békén élni és hogyan kell szeretni.
A kis szúnyog sokat utazott és sokat tapasztalt. Megismerte a világ szépségét és sokféleségét.. Megértette, hogy minden élőlény fontos és értékes. Hogy nincs olyan, hogy igazi vagy hamis szúnyog. Megértette, hogy ő is egyedi és különleges, hogy ő is boldog lehet.
Végül megtalálta az igazi barátait: egy csapat vidám és békés szúnyogot, akik hasonlóan gondolkodtak, mint ő. Ők is szerették a virágokat és a növényeket. Őket sem érdekelte a vér, csak a nektár. Ők sem akartak senkit bántani, csak repülni és élvezni az életet. Ők is furcsák és különcök voltak a többi szúnyog szemében.
A kis szúnyog nagyon boldog volt. Végre megtalálta a helyét a világban. Megtalálta az otthonát.
És így éltek ők boldogan és békésen virágnektárt iszogatva egy egész szúnyog életen át...
Vége.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
