A kis kunyhó ( verses mese)

Titi Hajnalka: A kis kunyhó 

 Mókusfarknyi meseréten, 

Volt egy kicsi házikó. 

Ki tudja már milyen régen,

Nem volt abban ház lakó. 


Üres volt a kis szobája, 

Üres volt az ágyikó, 

Üres volt a konyhája is: 

Bútora mind porfogó. 


Egy reggelen a kunyhó körül, 

Repesett pár pillangó, 

Ekkor sétált el mellette 

Egérke: kis Iringó. 


- Milyen édes ez a kis ház, 

És úgy látom, lakható. 

Gondolt egyet s beköltözött,

Az egérlány Iringó. 


Másnap reggel, békanéni 

Kopogtat az ajtaján: 

- Ki lakik a házikóban? 

-Iringó, az egérlány! 


Van itt még hely, békanéni, 

Gyere, élj te is velem!

 Beugrott hát békanéni, 

S ketten éltek már itten. 


Most meg nyuszi érkezett meg, 

Tetszett neki a kis kunyhó. 

- Ki lakik a házikóban? 

- Béka néni és Iringó! 


És, te ki vagy?- kérdik tőle. 

- Füles vagyok, a nyuszi, 

Ha akarod, szívesen látunk. 

Van kedved beköltözni? 


Bizony, hogyne akart volna, 

Besietett boldogan. 

Attól kezdve együtt éltek, 

A kis kunyhóban már hárman. 


Nemsokára róka Lujza 

Kopogtat az ablakon:

- Ki lakik a házikóban? 

S mosolyog a válaszon: 


Egérke, a kis Iringó, Békanéni, 

Füles nyuszi. És te ki vagy? 

- Róka vagyok. 

- Lenne kedved beköltözni? 


Attól kezdve négyen éltek, 

Az erdőszéli kis kunyhóban. 

Míg egy nap, az ordas farkas,

Állt előttük az ajtóban: 


- Ki lakik a házikóban? 

Egérke, a kis Iringó. Békanéni, 

Füles nyuszi, Róka Lujza. 

És te ki vagy? 


- Én pocakos farkas vagyok, 

Hordós Ordasnak neveznek. 

- Van- e kedved velünk élni?

Volna, hogyha beengedtek! 


Már öt lakó élt a házban, 

Ment a játék, ment a móka. 

Mígnem, ahogy énekelnek, 

Egy medve áll az ajtóba.


Meglátta a kicsi házat, 

S hallotta a dalukat. 

Hogy észrevegyék, a mély hangján, 

Üvöltött is nagyokat: 


- Ki lakik a házikóban? 

Egérke, a kis Iringó, Békanéni, 

Füles nyuszi, Hordós Ordas, 

És te ki vagy? 


- Én ügyetlen medve vagyok, 

A nevem Bumfordi Brumi. 

Mondd csak Brumi, volna kedved, 

A mai naptól, velünk lakni? 


Volt is kedve, de az ajtó,

Túl kicsike volt számára. 

Úgy gondolta, jobban járhat, 

Ha felmászik a padlásra. 


- De hiszen összetörsz minket! 

Sopánkodtak, a többiek. 

Dehogy foglak!- válaszolta, 

Kiderült miért hívták ügyetlennek! 


Nagyot reccsent a kis kunyhó, 

S ezer darabra széthullott! 

Alóla meg egy egérke, egy nyuszi, 

Egy róka és egy ordas futott! 


Szerencsére mind megúszták, 

Épségben a szörnyűséget. 

S azóta közös erővel, 

Egy új házat építettek. 


Nem csak szebbet, nagyobbat is, 

Így kapott Brumi is egy szobát. 

Nincs probléma megoldatlan, 

Ha van kéznél, pár igaz barát!

Csatlakozz Te is hozzánk a Facebookon: Mesebolygó oldal

Varázslatos Téli Mesék ( hangoskönyv és e- book)

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/