Viszály helyett jóban- rosszban

Titi Hajnalka: Viszály helyett jóban- rosszban 

 Volt egyszer egy macska, akit Mircinek hívtak. Mirci egy nagy házban élt, ahol sok finom ételt kapott a gazdáitól. Nagyon szerette az életét, de volt egy dolog, ami zavarta: egy egér, akit Cincinek hívtak. Cinci a ház padlásán élt, és néha lejött a konyhába, hogy elcsenjen valami finomságot. Mirci mindig megpróbálta elkapni, de ez a huncut egér nagyon ravasz volt, és mindig elmenekült. Mirci és Cinci már- már utálták egymást, és soha nem beszéltek egymással.
Egy nap Mirci éppen a kertben napozott, amikor meghallotta Cinci hangját. Ez volt az a hang, amire mindig lelkesen felugrott. Ebben az esetben is így volt, azonnal elmúlt az álmossága és villámgyorsan odaszaladt a hang irányába. Látta Cincit, ahogy egy fa alatt rágcsál valamit. Mirci elmosolyodott, és csendben odaosont az egér mögé. Azt hitte, hogy most végre elkapja ezt a hitvány kis egeret.
- Szia, Cinci! - kiáltotta Mirci, miközben az egér mellkasára ugrott.
- Jaj! - sikoltott Cinci, és ijedtében eldobta a magot, amit rágcsált. - Húzz el innen, bundás!
- Nem húzok el - felelte Mirci. - Végre vége az idegesítő életednek!
- Álmodj csak! - mondta Cinci. - Majd én megmutatom neked!
S máris a cica szemébe kapott az apró karmaival. Cirmi jajgatva engedte el, hogy a szeméhez nyúljon a mancsával. Arra nem is gondolt, hogy így Cinci kiszabadul. És ekkor kezdődött a nagy harc. A macska és az egér kergetni kezdték egymást. Olyan hangosan kergetőztek, hogy felébresztették a házában szundító kutyát.
A kutya egy nagy fekete eb volt, akit Morcinak hívtak. Morci nem szerette sem a macskákat, sem az egereket. Amikor meghallotta a zajt, kíváncsian kinézett a kerítésen. Ott látta Mircit és Cincit, ahogy összeverekedtek.
- Haha! - nevetett Morci. - Nézzétek csak ezeket az ostoba állatokat! Most majd én jól megleckéztetem őket!
És ezzel Morci átugrotta a kerítést, és odarohant a macskához és az egérhez.
- Sziasztok! - morgott rájuk Morci gonoszan. - Mit csináltok itt?
Mirci és Cinci abbahagyták a harcot, amikor meglátták Morcit. Nagyon megijedtek, mert tudták, hogy Morci erősebb náluk.
- Semmit - hebegte Mirci.
- Csak játszottunk - mondta Cinci.
- Játszottatok? - kérdezte Morci gúnyosan. - Hát akkor játszunk mi is! De most én leszek a játékmester!
És ezzel Morci kergetni kezdte őket. A két viszálykodó ijedtében egy régi fahordóba szaladt, ahonnan nem volt menekvés. Morci diadalomittasan vigyorgott rájuk a hordó szája fölött. 
- Na, most már a foglyaim vagytok - mondta Morci vigyorogva. - És nem tudtok kijutni innen! Mert ha mégis megpróbáltok megharaplak titeket!
Mirci és Cinci kétségbeesetten néztek körül. A hordó magas volt, és nem tudtak kimászni belőle. Morci pedig ott ült felettük, és vigyorgott.
- Mi lesz most velünk? - kérdezte Cinci remegve.
- Fogalmam sincs - felelte Mirci szomorúan.
- Talán ha bocsánatot kérnénk Morcitól, elengedne minket - javasolta Cinci.
- Ugyan már - mondta Mirci. - Morci nem fog megbocsátani nekünk. Ő csak azt akarja, hogy szenvedjünk.
- Akkor mit tegyünk? - kérdezte Cinci.
- Nem tudom - sóhajtott Mirci.
A macska és az egér elhallgattak. Mindketten nagyon féltek, és bánták, hogy összevesztek. Rájöttek, hogy ha nem harcoltak volna egymással, talán nem kerültek volna bajba.
- Tudod mit? - szólalt meg Cinci halkan. - Sajnálom, hogy haragudtam rád.
- Én is sajnálom - mondta Mirci csendesen. - Te sem vagy olyan rossz.
- Igazán? - kérdezte Cinci meglepődve.
- Igen, igazán - felelte Mirci őszintén. - Bár nem értem, miért szereted annyira a sajtot.
- És én nem értem, miért szereted annyira a tejet - mondta Cinci nevetve.
- Hát, ezek az egyéni ízlések - mondta Mirci mosolyogva.
A macska és az egér egymásra néztek, és elmosolyodtak. Észrevették, hogy talán mégis van valami közös bennük. Talán mégis lehetnek barátok.
Morci csodálkozva figyelte őket. Nem értette, miért nem veszekednek tovább. Nem értette, miért nevetnek. Nem értette, miért mosolyognak.
- Mi ez? - kérdezte Morci dühösen. - Miért nem sírtok? Miért nem könyörögtök? Miért nem féltek?
- Mert rájöttünk valamire - felelte Mirci bátran. - Rájöttünk, hogy nincs értelme harcolni egymással. Rájöttünk, hogy jobb lenne barátoknak lenni.
- Barátok? - kérdezte Morci hitetlenkedve. - Ti barátok akartok lenni? Egy macska és egy egér?
- Igen, miért ne? - kérdezte Cinci vidáman. - Hiszen mindketten állatok vagyunk. Mindketten szeretünk enni, aludni, játszani. Mindketten ugyanazt akarjuk: boldogok lenni.
- De ez lehetetlen! - kiáltotta Morci felháborodva. - Ez ellenkezik a természet rendjével! Ez ellenkezik a szabályokkal!
- Milyen szabályokkal? - kérdezte Mirci kíváncsian.
- Hát azzal a szabállyal, hogy a macskák üldözik az egereket, az egerek menekülnek a macskák elől, és a kutyák elkapják mindkettőt! Ez a szabály! És ezt be kell tartani! - magyarázta Morci hevesen.
- De miért kellene betartani ezt a szabályt? - kérdezte Cinci csodálkozva.
Mert ez így van! Mert ez mindig így volt! Mert ez így kell legyen! - kiabálta Morci idegesen.
- De ez egy nagyon buta szabály! - mondta Mirci okosan. - Ez egy nagyon rossz szabály! Ez egy nagyon gonosz szabály!
- Miért? - kérdezte Morci zavarodottan.
- Mert ez a szabály csak azt eredményezi, hogy mindenki szenvedjen. A macskák szenvednek, mert nem tudják elkapni az egereket. Az egerek szenvednek, mert félnek a macskáktól. A kutyák szenvednek, mert unatkoznak, és nincs senkijük, akivel játszanának. Ez egy nagyon szomorú szabály - mondta Mirci okosan.
- De ha nem tartjuk be ezt a szabályt, akkor mi lesz? - kérdezte Morci aggódva.
- Akkor talán jobb lesz mindenki élete - felelte Cinci reménykedve. - Akkor talán megtanulunk békében élni egymással. Akkor talán megtaláljuk az igazi barátainkat.
- Igazi barátokat? - kérdezte Morci csodálkozva.
- Igen, igazi barátokat - mondta Mirci mosolyogva. - Olyanokat, akik szeretnek minket olyannak, amilyenek vagyunk. Olyanokat, akik segítenek nekünk, ha bajban vagyunk. Olyanokat, akikkel jól érezzük magunkat.
- És ti ilyen barátok vagytok? - kérdezte Morci kételkedve.
- Igen, mi ilyen barátok vagyunk - mondta Cinci büszkén. - Mi már nem harcolunk egymással. Mi már nem utáljuk egymást. Mi már szeretjük egymást.
- Szeretitek egymást? - kérdezte Morci elképedve.
- Igen, szeretjük egymást - mondta Mirci őszinte szívből - És szeretnénk téged is szeretni.
- Engem is szeretnétek? - kérdezte Morci zavarodottan.
- Igen, téged is szeretnénk - mondta Cinci kedvesen. - Hiszen te is állat vagy, mint mi. Te is szeretnél boldog lenni, mint mi. Te is akarsz barátokat találni, mint mi.
- De én nem tudom, hogyan kell barátokat találni - mondta Morci szomorúan.
- Mi segítünk neked - mondta Mirci biztatóan. - Mi megmutatjuk neked, hogyan kell barátokat találni.
- Tényleg? - kérdezte Morci remegve.
- Tényleg - mondta Cinci mosolyogva. - Csak egy dolgot kell tenned: el kell engedned minket ebből a hordóból.
Morci elgondolkodott. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Egy része azt súgta neki, hogy ne higgyen a macskának és az egérnek. Hogy csak hazudnak neki, hogy kijussanak a hordóból. Hogy ha elengedi őket, akkor újra harcolni fognak egymással, és őt is megtámadják.De egy másik része azt súgta neki, hogy adjon egy esélyt a macskának és az egérnek. Hogy talán igazat mondanak neki, hogy barátok akarnak lenni vele. Hogy ha elengedi őket, akkor talán megismerheti őket jobban, és velük tarthat. Hogy talán ő is boldog lehet velük.Morci nagyon nehéz döntés előtt állt. De végül hallgatott a másik részére. Hallgatott a szívére.

- Rendben van - mondta Morci halkan. - Elengedlek titeket.

És ezzel Morci felállt, és elborította a hordót és elhúzódott a kijárattól. Mirci és Cinci kiszabadultak a hordóból, és boldogan ugráltak.
- Köszönjük, Morci! - kiáltották egyszerre. - Köszönjük, hogy elengedtél minket!
- Szívesen - mondta Morci szégyenlősen. - Bocsánat, hogy foglyul ejtettelek titeket.
- Nem baj - mondta Mirci békülékenyen. - Mindenki hibázik néha.
- Igen, mindenki - mondta Cinci megbocsátóan. - De a lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból.
- És ti tanultatok? - kérdezte Morci kíváncsian.
- Igen, tanultunk - mondta Mirci büszkén. - Tanultunk arról, hogy nem kell harcolni egymással. Tanultunk arról, hogy jobb barátkozni, mint veszekedni.
- És én? - kérdezte Morci reménykedve.
- Te is tanulhatsz - mondta Cinci bizakodva. - Te is tanulhatsz velünk.
- Velünk? - kérdezte Morci csodálkozva.
- Igen, velünk - mondta Mirci mosolyogva. - Mert mi most már barátok vagyunk. És szeretnénk, ha te is a barátunk lennél.
- A barátotok? - kérdezte Morci meghatódva.
- Igen, a barátunk - mondta Cinci örömmel. - Miért ne?
És ezzel Mirci és Cinci odamentek Morcihoz, és megölelték őt. Morci először nagyon furcsán érezte magát, de aztán visszaölelte őket. Érezte, hogy valami megváltozott benne. Érezte, hogy valami új kezdődött számára.A macska, az egér és a kutya egymásra néztek, és elmosolyodtak. Rájöttek, hogy megtalálták az igazi barátaikat. Rájöttek, hogy megtalálták a boldogságot.És így élték le az életüket együtt: békében, szeretetben és vidámságban.

 A mese azt tanítja, hogy a barátság erősebb, mint az ellenségeskedés, és hogy a békében élés jobb, mint a harc és a viszálykodás. A mese azt is megmutatja, hogy mindig van remény a változásra, és hogy soha nem késő megbocsátani és szeretni.