Buksi és a barátok

Titi Hajnalka: Buksi és a barátok 

 Egyszer volt, hol nem volt,

Volt egy kicsi kutya.

Olyan kicsike volt, hogy

Még azt sem tudta,

Hogyan került ide,

Ebbe a családba?

Nemrég még ölelte

Otthon anyukája.

De a kis kutyáknak

Mindig ez a sorsuk.

Van, hogy el kell hagyják

Az ő anyukájuk.

Ámde, ha minden jó

Új kis gazdit kapnak,

Olyat akivel majd jó

Sokat játszhatnak!

Meg is szerette ő

Ezt a kis családot,

Kicsi gazdijával

Egész nap csak játszott.

Aki úgy nevetett,

Ha ugra- bugrált néki.

Nagyobb öröm nem kell,

Hogyha hallja s nézi!

Vannak borús napok,

Mikor semmi nem jó.

Hiába reggeli,

Hiába a jó szó…

Mikor elutazik

A drága családja.

Nem játszik egész nap,

Csak ül a kis házába.

Egy nap új családtag

Érkezett közéjük.

A kutyák sem szeretik,

Ha elfoglalják a helyük.

Ámde az a szempár,

Amikor rá nézett.

El is felejtett ő

Féltékenységet s mérget!

Mikor szimatolta

Kicsi, szőrmók testét,

Apró kis mancsai

Az arcát érintették.

Még talán a szívét is

Megcirógatta.

Hogy lehet ellenség

Ez az apró macska?

Úgy döntött hát,

Mondjanak bármit az ösztönök.

Az ő barátsága

Cirmivel már örök.

Ha van kutyád tudod,

Ő úgy képes szeretni,

Ahogyan talán

A Földön sehol senki.

Bármi jött is elfogadták

Egymás mindegyik hibáját.

Buksi kutya kaját hozott,

Ha Cirmi nem lelte a tálját.

Téli estén összebújtak,

Mert így mindjárt melegebb lett.

A gondoskodás jóbarátja

Az igazi szeretetnek.

Egy nap ismét új családtag

Jött ebbe a kis családba.

Kicsi Bence új kedvence:

A hullámos papagája!

Ám ők most csak összenéztek,

Nem volt bennük semmi harag.

A szeretetből jut itt elég,

Ennek az új kis barátnak!

Simogatták, nevettették,

Utánozták, toporogtak.

Vicces mozdulata van az

Ilyen mászó madaraknak.

Együtt jobb is minden játék,

Szórakoztatóbb a móka.

Ennyi volt a mese róluk,

Aludj el te kis habóka!