Szent Kinga hozománya

Titi Hajnalka: Szent Kinga hozománya 

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két ország:

Mindkettő királya tisztelte barátját.

A magyar a lengyelt s jó vitézű népét,

A lengyel a magyart s annak becsületét.

Így aztán egy napon a lengyel követek,

A magyar királyhoz leányt kérni mentek,

Örült is a király s hívatta a lányát,

S megmutatta kinccsel teli módos hozományát.

De Kinga így szólott: - Minek az a sok kincs?

Azt adj nekik apám, ami még náluk nincs!

Aranyat, ezüstöt, ha elfogy szereznek,

Ámde sótlan ételt nem szívesen esznek.

Kedvesen mosolygott a jó magyar király,

Gondolta: -Milyen okos ez a kis királylány!

Hiszen ide járnak országunkba sóért,

Mit nem adnának ily becses hozományért!

Ekkor a királylány egy sóbányához indult,

Ujjáról gyűrűje egy mély vájatban landolt.

Vitték is őt mindjárt a lengyel menyegzőre,

Mulatott ott : gazdag, szegény s néhány dőre.

- Szeretett jó uram! Szólalt meg most Kinga-

A jegy gyűrűt , mit adtál, bedobtam egy vájatba.

Induljunk most mindjárt, keressük meg kérlek,

Meglásd ajándékom szeretni fogja a néped.

Indult is a hintó Wieleczka felé,

S a város piacterén, annak is közepén,

Felkiáltott Kinga : - Megállj , itt ássatok!

S ástak is sokáig hűen a bányászok.

Míg végül egy kőre bukkantak a mélyben,

Mire Kinga így szólt: - Törjétek szét menten!

Hanem amint a fény a követ érintette,

Megvizsgálva jobban, a nép megértette:

- Nem kő ez, hanem só!- mondták a bánászok.

S széttörvén a követ valami kihullott!

A királynő gyűrűje csillogott a fényben,

Melyből egy szivárvány született az égen.

Ez volt hát Szent Kinga becses hozománya,

Amiért mind a mai napig , a lengyel nép áldja.