Óperencia vizein
Történtek már nagy csodák,
De a mélyén nem ismered még
Antarktisz nagy városát.
Ha ismernéd, úgy éreznéd,
Nincsen hozzá fogható.
A sellőknek otthona ez,
S benne élni csuda jó!
Csak egy dolog nem volt itten:
Sellőgyerek játszótér.
Márpedig a gyermekélet
Játék nélkül mit sem ér!
Így magukban játszadoztak
E helyen a gyerekek.
Kiknek még barátjuk is volt,
Azok szerencsésebbek.
Élt itten egy sellőfiú,
S a barátja Cápafi.
Suli után együtt mentek,
Cirkuszosat játszani.
Sellőfiú az idomár,
S az idomított Cápafi.
Ha ügyes volt, jutalomképp
Egy halat adott neki.
Karikán át kellett ússzon
Cápafi, ha mutatott.
Maga után hiszed, ha nem
Egy halom csontot hagyott.
Így estére ő gond nélkül
Tele rakta a hasát,
Úgy megnőtt, hogy többé már
A karikán nem fért át!
Szomorú lett sellőfiú,
Mit fognak most játszani?
De akkor beugrott egy ötlet:
Kincset fognak keresni!
Hallottak már a kalózok
Kincseiről legendát.
Mókának az éppen jó lesz,
Ha a tengert kutatják!
Attól kezdve suli után,
Mikor csak volt rá idő.
Az óceán mélyét kutatták,
S került is ott kincs elő!
Tele zsebbel mindjárt könnyebb!
Vettek egy ugrálóvárt.
Ámuldoztak Antarktiszon
Az ott élők így: Nahát!
S az ugrálóvárnak mellé
Játszóteret építtetett.
A világ összes mókázója
Kapott itt mindjárt helyet!
Óriáscsúszda, vízigokart,
Élménystrand s ki tudja még!
Antarktiszon az összes gyerek,
Itt töltötte idejét!
Így aztán a kalózkincsnek,
Nem két ember örvendett,
Megörvendeztettek vele
Még sok sellő gyermeket.
Ennyi hát a mese róluk,
Örülj te is, rajta hát!
Végül a tenger mélyén is
Megismertél egy csodát!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/