Hogy lett púpos a teve?

Rudyard Kipling: Hogy lett púpos a teve? 

 Ez a mese, ami most következik, azt meséli el, hogy lett púpos a teve.

Az idők legelején, mikor a világ vadonatúj volt még és az állatok éppen hogy dolgozni kezdtek az ember számára, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy teve, aki egy farkasordító sivatagnak a kellő közepén éldegélt, mivel dolgozni nem volt kedve; és mellesleg szólva, ez a teve maga is ordítozni szokott. És cserjéből, törzsből, tamarindából élt és átkozottul lusta volt. És ha valaki megszólitotta, így felelt:

- Púp!

Egy hanggal se szólt többet ennél: - Púp!

Nemsokára hétfőn reggel fölkereste őt a ló. Nyereg volt a hátán, zabla a szájában és így szólt:

- Hallod-e, te teve, gyere innen és ügess úgy, mint mi többiek!

- Púp! - szólt a teve; és a ló távozott és elmondta az embernek.

Nemsokára fölkereste a tevét a kutya. Bot volt a szájában és így szólt:

- Hallod-e, te teve, gyere és szolgálj úgy, mint mi többiek!

- Púp! - szólt a teve; és a kutya távozott és elmondta az embernek.

Nemsokára fölkereste a tevét az ökör, járom volt a nyakán és így szólt:

- Hallod-e, te teve, gyere és szánts úgy, mint mi többiek.

- Púp! - szólt a teve; és az ökör távozott és elmondta az embernek.


 Ezen a képen ott látod a dsinnt, amint bele kezd varázslatába, amelytől a teve megpúposodott. Azután egy vonalat húzott az újjával a levegőben, és ez a vonal megmerevedett, azután egy tojást - ezt mind ott láthatod a kép alján - és azután egy bűvös tök keletkezett, amely óriás fehér lánggá változott át. Ekkor fogta a dsinn a bűvös legyezőjét és legyezte vele a lángot, amíg a láng maga is varázslattá nem lett. Derekas egy varázslat volt és csakugyan igen barátságos varázslat, bár a teve restsége büntetéseképpen megpúposodott tőle. Valamennyi sivatagnak a dsinne ugyanis az egyik legbájosabb dsinn, és soha életében nem művelt semmi valóban kellemetlen dolgot.

És aznap este kapta magát az ember és összehívta a lovat és a kutyát és az ökröt és így szólt:

- Halljátok-e, ti hárman, én bizony nagyon sajnállak benneteket (mikor olyan vadonatúj még a világ); - de az a púpoló teremtés a sivatagban nem tud dolgozni, mert különben ő is itt volna már. Nem is bánom hát, maradjon magának; de nektek kétszerannyit kell majd dolgoznotok, hogy pótoljátok őt.

Ezt hallván azok hárman, nagyon megharagudtak (mikor a világ olyan vadonatúj volt még) és kupaktanácsot ültek és tanakodtak a sivatag szélén. És a teve oda ment hozzájuk, kényelmesen kérődzve és átkozottul lustán és kinevette őket. Azután így szólt: - Púp! - és újra eltávozott.

És nemsokára arra vetődött a dsinn, aki minden sivatag őre és porfelhőben utazott (mert a dsinnek mind így utaznak, mivel ez bűbájosság) és megállt a kupaktanács láttára hármuk mellett.

- Minden sivatag hatalmas dsinnje, - szólt a ló; - mondd csak, rendjén van-e az, hogy valaki lustálkodjék, mikor ilyen vadonatúj még a világ?

- Semmiképen nincs rendjén, - felelt a dsinn.

- Nos akkor, - szólt a ló, - van egy mihaszna teremtés a farkasordító sivatag kellő közepén (aki ordítani szokott maga is), hosszú a nyaka, hosszú a lába és ez a mihaszna teremtés egy szemernyit sem dolgozott hétfő reggel óta. Nem akar ügetni.

- Púp! - szólt a dsinn, füttyentve, - ez az én tevém, Arábia minden aranyára! Ugyan mit beszél!

- Ennyit mond csak: «Púp!» - szólt a kutya, - és nem akar szolgálni.

- Nem szól más semmi egyebet?

- Csak annyit: «Púp!» - szólt az ökör, - és nem akar szántani.

- Jól van, - szólt a dsinn, - majd elbánok én vele, csak egy percig várjatok!

A dsinn beburkolózott porköpönyegébe, keresztül repült a sivatagon és ráakadt a tevére, aki átkozottul lustálkodva egy pocsolya tükrében nézdegélte magát.

- Hallod-e, te bugyborékoló, hosszú lábú barátom, - szólt a dsinn; - azt hallom, hogy egy szemernyit sem akarsz dolgozni, mikor olyan vadonatúj még a világ?!

- Púp! - szólt a teve.

A dsinn leült, kezére hajtotta az állát és egy nagy bűvölésen gondolkozott, mialatt a teve folyton nézegette magát a pocsolyában.

- Külön munkát okoztál hétfőn reggel óta három barátomnak, mivel olyan átkozottul lusta teremtés vagy, - szólt a dsinn; és tovább gondolkozott a bűvölésen, állát kezére támasztva.

- Púp! - szólt a teve.

- Én bizony a te helyedben nem mondanám ezt többé, - szólt a dsinn; - egyszer csak meg találják sokalni. Hallod-e, te bugyborékoló barátom, azt akarom, hogy te is dolgozzál.

És a teve újra csak így szólt:

- Púp!

De jóformán ki sem mondotta még, mikor egyszerre csak azt látja, hogy a háta, amelyre rettentően büszke volt, elkezd dagadni, dagadozni és nagy, vastag, inogó púppá dagad.

- Látod-e? - szólt a dsinn. - Ez a te tulajdon púpod, amelyet lustálkodással szereztél becses személyednek. Ma csütörtök van és te hétfő reggel óta, amikor a munka megkezdődött, nem dolgoztál semmit. Most eredj dolgozni!

- Hogy menjek? - szólt a teve. - Ezzel a púppal a hátamon?

- Ez szándékosan termett a hátadon, - szólt a dsinn, - mivel három napot ellustálkodtál. Ezentúl fogsz tudni dolgozni három álló napig egyfolytában ennivaló nélkül, mivel elélhetsz púpodból; és eszedbe ne jusson soha azt mondani, hogy én nem tettem semmit az érdekedben! Gyere ki a sivatagból, eredj el a három barátomhoz és viselkedjél illedelmesen, te púpos!

És a teve belenyugodott a púpjába és fölkereste púpostul a három barátját. És e naptól fogva mind a mai napig békén hordja púpját a teve. De azt a három napot, amit a világ legelején ellustálkodott, sohasem pótolta ki és sohasem tudta megtanulni, hogyan kell illedelmesen viselkedni. 

Ezen a képen láthatod minden sivatagnak a dsinnjét, amint bűvös legyezőjével irányítja a varázslatot. A teve egy ákácágat fal be éppen s éppen azt mondja: «Púp»; de az egyszer sok volt már a «Púp»-ból (a dsinn meg is mondta neki előre) és így támadt a púpja. Az a nagy, kötélszerü holmi, ami a hagymagumóféléből kinő, a varázslat, s ennek a vállán ott láthatod a púpot. Ez a púp pontosan ráillik a teve lapos hátára. A teve sokkal inkább el van merülve abba, hogy a pocsolyában a saját maga képében gyönyörködjék, sem hogy észrevehetné, mi történik vele. Ez alatt az igazi kép alatt van egy másik kép is, képe a világnak, amely újdonatúj volt még. Láthatsz ezen a képen két füstölgő tűzhányót, néhány más hegyet és egynéhány követ, egy tavat, egy fekete szigetet, egy kígyózó folyót, sok más egyebet, sőt Noé bárkáját is. Nem rajzolhattam le a dsinn valamennyi sivatagját. Azért hát csak egyet rajzoltam le. Ez azonban igazán puszta sivatag.
Kis éji mese, egy hópehelyről
Répamese

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/