Pici és az első napló

Titi Hajnalka: Pici és az első napló 

Pici éppen az ablaknál állt és nézte, ahogy hullanak a levelek a fáról. A szél fújt és hideg volt. A kislány sóhajtott egy nagyot.
- Anya, miért kell ilyen rossz időnek lennie? - kérdezte szomorúan.
- Miért rossz? - kérdezte vissza az anyukája, aki éppen a konyhában dolgozott.
- Mert nem lehet kimenni játszani. Nem lehet hintázni, csúszdázni, homokozni. Csak itt kell ülni a házban és csak unatkozom,- mondta Pici.
- Ó, drágám, nem kell unatkoznod. Van annyi dolog, amit bent is lehet csinálni, ami mókás és kreatív - mondta az anyukája mosolyogva.
- Például? - kérdezte Pici kíváncsian.
- Például naplót készíthetünk. Tudod, hamarosan itt lesz a tél és karácsony. Jó lenne tudni, hány nap van még hátra - mondta az anyukája.
- Naplót? Hogyan? - kérdezte Pici.
- Gyere ide, megmutatom - mondta és odahívta Picit a konyhaasztalhoz.
- Az asztalon volt egy nagy papírlap, rajta sok kis négyzet. Az anyukája ollót, ragasztót, ceruzát és sok színes papírt adott Picinek.
- Nézd, ez lesz a naplónk. Minden négyzet egy napot jelent. A ceruzával írjuk rá a dátumot és aztán ragasztunk rá valami szépet vagy érdekeset, ami azt a napot jellemzi - magyarázta az anyukája.
- Milyen szépet vagy érdekeset? - kérdezte Pici.
- Amit csak akarsz. Lehet egy rajz, egy matrica, egy fotó vagy akármi. Valami olyasmi, ami neked fontos vagy kedves - mondta az anyukája.
- És miért? - kérdezte Pici.
- Mert így minden napra lesz valami emlékünk a nagy várakozásról. És minden másról...
- És akkor mi lesz? - kérdezte Pici.
- Akkor meglesz a saját évünk krónikája. Egy igazi képes napló. Egy olyan könyv, ami tele van a mi történeteinkkel és élményeinkkel.
- Ez nagyon jó ötlet! Kezdhetjük? - kérdezte Pici lelkesen.
- Persze! Kezdjük el! - mondta az anyukája és megölelte Picit.
Így kezdődött el a naplókészítés, ami nagyon szórakoztató és tanulságos volt. Pici minden nap ragasztott valamit bele, ami neki tetszett vagy fontos volt. Voltak rajta virágok, állatok, csillagok, szívek, betűk, számok, jelek. Voltak benne képek az óvodáról, a barátairól, a családjáról. Kiegészítette ünnepi díszekkel, mint a tök, a mikulás, a hóember, a csillagszóró. Voltak rajta vicces dolgok is, mint a banánhéj, a macskabajusz, a gumilabda. Pici nagyon büszke volt a naplójára és minden nap örömmel nézte meg, ahogy egyre csak születtek bele az emlékek.
Az anyukája is nagyon örült, hogy Pici már nem unatkozott. Látta, hogy Pici sokat tanul és fejlődik. Megtanulta az idő múlását és a rendszerességet. Megtanulta az évszakokat és az ünnepeket. Megtanulta az alakokat és a színeket. Megtanulta az érzéseit és a gondolatait kifejezni. Megtanulta az emlékezést és a várakozást. És mindezt játékosan és vidáman, az első naplójának köszönhetően.
Az anyukája sokszor megdicsérte Picit és megcsókolta.
- Te vagy a legjobb kislány a világon - ölelte át.
- És te vagy a legjobb anyuka - viszonozta az ölelést Pici.
- Szeretlek - mondta az anyukája.
- Én is szeretlek - felelte Pici.
Így telt el az ősz és jött a tél. Pici már nem szomorkodott, mert tudta, hogy bent is lehet mókázni és alkotni, mert tudta, hogy van egy naplója, amiben minden nap új feladattal készülhet.  És tudta, hogy van egy anyukája, aki mindig mellette van és segíti őt.
És ez volt a legszebb ajándék neki.