Más népek meséi: Miért olyan gyönyörű a Hold?

Miért olyan gyönyörű a Hold? 

                   "Azokra, akik nem feledkeznek meg édesanyjukról, nagy áldások érkeznek."

Volt egyszer, hol nem volt valamikor régen három nővér: a Nap, a Szél és a Hold. Anyjuk egy sápadt, kedves Csillag volt, amely messze, a sötét esti égen ragyogott.

Egy napon nagybátyjuk és nagynénjük, akiket Mennydörgésnek és Villámoknak hívtak, megkérték a három nővért, hogy vacsorázzanak velük, s anyjuk meg is engedte nekik, hogy elmenjenek. Mielőtt elindultak Csillag megígérte, hogy megvárja őket, és nem indul el éjszakai útjára, amíg mindhárman vissza nem térnek, és el nem mesélik neki kellemes látogatásukat.

A Nap aranyruhában, a Szél szépséges susogó ruhában, és a Hold csodálatos ezüstruhában indult a Mennydörgéssel és Villámokkal szervezett partira. Micsoda vacsora volt! Az asztalt szivárványos asztalterítő díszítette. A desszertek között voltak olyan jégkrémek, amelyek a havas hegycsúcsokra emlékeztettek, valamint olyan puha és fehér sütemények, akár a felhők, és a legfinomabb gyümölcsök a Föld minden szegletéből! A három nővér elfogyasztott mindent, amit csak bírt, különösen a Nap és a Szél, akik nagyon kapzsik és önzők voltak. Ők egyetlen morzsát sem hagytak a tányérjaikon. Hold azonban most sem feledkezett meg az anyjáról. A vacsora egy részét ezüstruhája hosszú, fehér ujjaiba rejtette, hogy hazavigye és megossza anyjával Csillaggal.

Vacsora után, a három nővér elbúcsúzott a Mennydörgéstől és a Villámtól, és hazamentek. Csillag végig értük ragyogott és várta őket. Szívéből a szeretet sugarai csak úgy áradtak gyermekei felé.

- Ki mit hozott nekem a vacsoráról? - kérdezte.

Nap megvetően hátracsapta a sárga haját és azt mondta:

- Miért kellene hoznom neked bármit is? Saját örömömre mentem és nem azért, hogy rád gondoljak!

Ugyanez volt a Széllel is. Hidegen magára húzta hosszú köntösét, és elfordult az anyjától.

- Én is a saját örömömért mentem- mondta - Miért gondoljak rád, anyám, amikor nem vagy velem?

De egészen más volt a harmadik gyermeke, a szelíd Hold, aki nem volt mohó és önző, mint a két nővére, a Nap és a Szél. Hold szíve majd megszakadt, amikor látta, hogy anyja mennyire szomorú, amiért a nővérei megfeledkeztek róla. Édes, sápadt arcát felé fordította s szomorú szemekkel nézett rá. Felkészült az újabb csalódásra. Ámde Hold megemelte hosszú kezeit és felé nyújtotta a számára félretett finomságokat:

- Látod, anya - szólt -, mindennek elhoztam neked egy részét, ami a tányéromon volt. Én mindent meg akartam osztani veled.

Azzal rátette az ételeket egy aranytányérra, amit aztán anyja jóízűen megevett. Ezután Csillag három gyermekéhez fordult, mert valami fontosat akart mondani nekik. Először Naphoz szólt:

- Meggondolatlan és önző voltál, lányom - mondta. -Elmentél és jól érezted magad, arra pedig, aki egyedül maradt otthon, nem gondoltál. A továbbiakban már nem leszel szeretett az emberek között. Sugaraid olyan forrók és égetők lesznek, hogy mindent megperzselnek, amihez hozzáérnek. Az emberek eltakarják a fejüket, amikor megjelensz, és elmenekülnek előled.

És ezért a Nap a mai napig forró és lángoló.

Ezután az anya Szélhez szólt.

- Te is, lányom, barátságtalan és mohó voltál - mondta. Neked is csak a magad öröme számított, senki másra nem gondoltál. Fújj nővéred, a Nap száradó hevében, és hervaszd és rombold szét mindazt, amihez hozzáérsz. Senki sem fog téged tovább szeretni.

És ezért a mai napig olyan kellemetlen a forró időben fújó Szél.

És végül az anya a kedves lányához szólt:

- Emlékeztél édesanyádra, a magad boldogságában is. Jószívű és önzetlen voltál - mondta.- Azokra, akik nem feledkeznek meg édesanyjukról, nagy áldások érkeznek. Fényed örök időkre hűvös, nyugodt és szép lesz. El fogsz fogyni, de újra megnősz. Világossá teszed a sötét éjszakát, és minden ember áldottnak szólít majd.

És ezért a Hold a mai napig olyan hűvös, fényes és gyönyörű.

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó