Csenge és Selymesmorgó

Titi Hajnalka: Csenge és Selymesmorgó 

 Nem messze tőlünk volt az a kisváros, ahol Csenge élt legkedvesebb barátjával Selymesmorgóval. Selymesmorgó egy élő játékmackó volt, akit azért nevezett így el a kislány, mert olyan puha és finom érintésű volt a bundája, akár a selyem, ámde állandóan morgolódott, soha nem elégedett meg semmivel.

- Nem lehet minden a kedved szerint Selymesmorgó!- szólt rá most is Csenge, de a maci továbbra is csak morgolódott.

- Hát éppen ez a baj!- felelte- Hogy is lehetnék így boldog, amikor még a vágyaim sem teljesülhetnek?!

- Nekem is vannak vágyaim, azt hiszem ez elkerülhetetlen. Vágyom például arra, hogy visszajöjjön az Apu. Mégsem teljesül. De ha morgolódnék, mint te, szegény Anyu még szomorúbb lenne!

- Na jól van!- törődött bele Selymesmorgó- Ma már nem morgolódom. Lassan lemegy a nap is, kimegyünk a rétre megnézni?

- Hát persze!- válaszolt lelkesen a kislány.

Nagyon szerettek a réten játszani, kiváltképpen napnyugtakor, olyankor minden abban a kellemes sárga fényfürdőben úszik, olyan mint egy csoda. Biztosak voltak benne, hogy ebben a napszakban történnek az igazi varázslatok. Imádtak a réten lenni, volt hogy nem csináltak egyebet, csak lefeküdteka fűbe és nézték a habkönnyű felhőket, közben pedig találgatták, melyik milyen formát ölt éppen. Találtak közöttük mindenféle állatot: lovat, medvét, tigrist, páviánt és még sorolhatnánk!

Aztán újból csak beszélgettek, mindenről. Egyszer csak Selymesmorgó orrocskájára rászállott egy gyönyörű pillangó. Csenge óvatosan lefeküdt a fűbe, hogy közelebbről szemügyre vegye.

- Bárcsak én is ilyen csodaszép pillangó lehetnék!- sóhajtott.

Sejtésük beigazolódott: a napfény sárga fényfürdőjében valóban varázslat történt. A pillangó megszólalt:

- És mit tennél, ha ilyen lehetnél, mint én?- kérdezte.

- Minden vágyam, hogy elmenjek az Apuhoz, és haza hozzam!

- Csak nehogy belefeledkezz a vágyaid elérésébe és elfeledj boldog lenni! A vágyakkal nem jó játszani kedvesem, a legtöbbször úgyis csalódást okoznak, mert egészen mást kapunk, mint amit szeretnénk!

Selymesmorgónak nem igazán tetszettek a pillangó szavai. Még hogy a vágyak csalódást okoznak!- gondolta- Hiszen csak tudjuk, mitől is lehetnénk boldogok! Morgolódni kezdett. Csenge tudta ez mit jelent. Mosolygott.

- Én nem csalódnék! Apu biztosan velem jönne, ha megkérném! Ő is a vágyai után ment, hallottam amikor az Anyunak mondta.

- És szerinted boldog nélküled?

- Nem hinném! Csak eszébe kell juttassam, hogy szeretem, és biztosan hazajön!

- Hát ha úgy gondolod, hogy követed a vágyaidat, én átváltoztathatlak pillangóvá, meg van a hatalmam hozzá.

Csenge szeme felcsillant.

- Azonban- folytatta a pillangó- jól vigyázz, ha vissza akarsz változni, három nap múlva ugyanekkor, ugyanitt kell lenned, még mielőtt a nap lenyugszik, különben örökre pillangó maradsz!

- Ó hát ez nekem nem okozhat nehézséget! Csináld kérlek!- felelte a kislány, s már alig várta, hogy átváltozzon.

Azzal a pillangó elkezdte körbe repdesni, csillámporos nyomot hagyva maga után, egyre gyorsabban, mígnem egy ragyogó felhő borította be. Csenge eltűnt a varázsfelhőben, amiből nemsokára előbukkant egy aprócska kislány, akinek gyönyörű pillangó szárnyai voltak. Olyan lett, mint egy kis tündér.

- Nahát!- szólalt meg Selymesmorgó- Sikerült!

Csenge, boldogan repdesett a mackó körül, kis összevisszasággal csapkodva szárnyacskáival, mint egy kismadár aki repülni tanul.

- Csodálatos!- kiabálta boldogan.

- És velem mi lesz?- kérdezte a mackó.

- Te itthon maradsz és vigyázol Anyura! De aztán, ne morgolódj neki sokat!- nevetett- Légy jó mackó!

Selymesmorgó szeretett volna vele menni, de a lábai olyan kicsik voltak, semeddig nem jutottak volna. El kellett hát engednie. Megígérte, hogy amennyire tőle telik jó maci lesz, és vigyáz Anyura.

Csenge útnak indult. Egy ilyen kicsi pillangónak jóval messzebb van a város, ahol Apu élt, mint ahogyan azt kislány ként érzékelte. Úgyhogy össze kellett szednie minden erejét, hogy időben elvégezze küldetését. Ráadásul a város nagyon veszélyes a pillangókra, és minden virág tele van porral és korommal, még a nektár íze sem az igazi! Másfél nap elteltével érkezett meg Apu házához. Nem talált nyitva semmit, ezért az ablakhoz repült. És ott megpillantotta Aput. Nem volt egyedül. Egy idegen nő volt vele és egy kisfiú. A konyhában álltak, Apu puszit adott mindkettőnek, s megsimogatta az idegen gyermek fejét. Csenge nem tudta tovább nézni. A könnyek, amelyek a szemeiben összegyűltek, elhomályosítottak mindent. Nem láthatta Aput, amikor nagyot sóhajtva a nappali komódján lévő fényképhez lépett, megfogta és magához ölelte. Ő volt rajta és Anyu.

Apu már nem szeret minket! - gondolta. Abban a pillanatban összetört a kicsi szíve. Igaza volt a pillangónak: a vágyak csalódáshoz vezetnek! Miért is nem hitt neki? Nem is akart már egyebet, csak hazamenni Anyuhoz. A könnyei csak hulltak egyik, a másik után, amikor valaki elkapta. Hatalmas tenyerek fogságában találta magát.Próbált kilesni az ujjak közül, sikertelenül.

- Milyen jól fogsz mutatni a gyűjteményemben!- mondta örömittasan fogva tartója. Egy iskolás lány volt. Eszébe jutottak a pillangó szavai, mi szerint, ha nem ér vissza időben, örökre pillangónak kell maradnia, ami eddig még nem okozott túl sok örömöt, ráadásul a pillangók amúgy is alig egy évet élnek! Elkeseredett. Nem is magát sajnálta, hanem Anyut, aki nélküle vigasztalhatatlanul boldogtalan lesz. Nem volt mit tenni. Az iskoláslány beletette egy hatalmas üvegedénybe, s azzal le is zárta a tetejét!

Soha nem volt még ilyen hosszú éjszakája, hajnal is lehetett mire elnyomta az álom. A harmadik nap itt virradt rá, ebben a szörnyű börtönben! Azon már nem aggódott, hogy csak egy évig élhet, ha minden igaz ebben az üvegedényben pár nap alatt szomjan hal. Esélyt sem látott a menekülésre.De még , ha ki is jutna, amúgy sem érne haza időben. A gondolatok nyomasztó összevisszaságából ismerős hang ébresztette. A csaholó egyre közeledett, s a következő pillanatban az üvegedény lezuhant a földre. Eltört. Olyan gyorsan történt minden, hogy gondolkodni sem tudott, de amikor kiszabadult az üveg fogságából, ösztönösen csapkodni kezdett szárnyacskáival, hogy minél magasabbra emelkedjen. Akkor pillantotta meg megmentőit:

- Füles, Selymesmorgó! Hát ti, hogy kerültök ide?

- Nagyon aggódtam érted, ezért aztán beavattam Fülest és Anyut.- felelte a mackó-Anyukád autója, és Füles szimata hozott ide minket! Amikor a ház gazdája kinyitotta az ajtót, észrevétlenül besurrantunk, hát ennyi!

- Te beszéltél Anyuval?

- Szükséghelyzet volt.

- És nem is lepődött meg, hogy a játékmackóm megszólal?

- Hát azt nem mondanám, ám hamar túl jutott rajta- mosolygott Selymesmorgó.- De most siessünk, mert már nagyon vár minket!

Csengének hatalmas kő esett le a szívéről, amikor pedig megpillantotta Anyut, örömében majdnem elsírta magát. Boldogan repült a tenyerébe:

- Drága kicsikém!- simogatta meg egy újjal kislánya fejét- Olyan boldog vagyok, hogy látlak!

- Én is nagyon boldog vagyok Anyu!

Azzal beültek mind a négyen az autóba, s két óra autókázás után, hazaérkeztek.

A nap épp nyugodni készült. Sietniük kellett, hogy a rétre érjenek, arra a helyre ahol a pillangó átváltoztatta. Hosszú percek következtek. Már kezdtek aggódni, hogy elkéstek, amikor a pillangó megérkezett:

- Nos boldog vagy- e , hogy követted a vágyaidat?- kérdezte.

- Nem- válaszolta Csenge röviden. - Igazad volt pillangó! A vágyak legtöbbször csalódáshoz vezetnek. Egyedül Apu nem csalódott.

- Én biztosan tudom, hogy ő sem azt kapta, amit várt a vágyaitól. Nélküled ő sem tud igazán boldog lenni.

- Talán. De tudod mit pillangó? Én már nem akarok vágyódni másra, mint ami megadatott nekem. Most akarok boldog lenni, az Anyuval és a legjobb barátaimmal! Csak változtass vissza , kérlek!

A pillangó visszaváltoztatta kislánnyá. Csenge életében nem volt ilyen boldog, jó volt újra a saját bőrében lenni! Attól a naptól kezdve Selymesmorgó sem elégedetlenkedett, morgott többé. Mindegyikük a jelenben találta meg a boldogságát. Abban, hogy ők négyen egy szerető család, hiszen soha nem hagynák cserben egymást!

Olykor nem az az igazi család, ami vér szerinti , és " normális". Az igazi család szívekben születik és szeretettel köti össze a tagjait. 

Csenge és Selymesmorgó
Megtiltanám én, de nem lehet...
A tyúk esete

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/