Egyszer volt, hol nem volt, messze északon Fehérmackóföldön, nem messze Mikulás birodalmától, élt egy bájos kis mackó, akit mindenki csak Hógolyónak nevezett, mert éppen olyan fehér és kerek volt, akár egy frissen gyúrt hógolyó.
Mondanom sem kell, nem volt nála kedvesebb és szeretetreméltóbb macigyerek egész Fehérmackóföldön! Hógolyó nagyon szerette a meséket, fura mód azt képzelte, hogy ha rácsücsül a mesekönyvekre, ő maga is belekerül a mesékbe és átélheti azokat. Ámde hiába ült a mesekönyvekre, nem történt semmi...
Maci mama meg- megmosolyogta kis mackóját, szerette volna ha aprósága vágya beteljesül, de a mesekönyvekből nem bújnak csak úgy elő a mesék, olvasni kell belőlük! Ezért aztán, mivel máshogy nem lehetett segíteni, olvasott is neki minden este egy szép mesét. A betűkön át lépegetni, csak út a mesék világába, az igazi élmény a képzeletben kezdődik. Amikor Hópehely elképzelte a történetet, csodás érzés volt! Valószínűleg ezt hívták, az olvasás örömének!
Közeledett a karácsony. Hógolyó nem vágyott semmi másra, csak egy aprócska csodára, ami a mesekönyvből lép elő és szabad szemmel is láthatja. Így aztán- mivel írni és olvasni még nem tudott- gondolatban kérte Mikulást, hogy idén nem kér egyebet, csak egy picike csodát.
Mikulás szerencsére a gondolatokból is ért, kiváltképp ha jó gyerekről van szó. Márpedig Hógolyó nagyon jó gyerek volt, s úgy döntött megérdemli azt a kicsike csodát. Sőt, még egy külön meglepetéssel is készült!
Fehérmackóföldön minden macigyerek izgatottan várta a Mikulást. Az a nap tele volt varázslattal, mindenki tudta! Tudta ezt Hógolyó is. Akkor ismét rácsücsült a mesekönyvre hitte, hogy Mikulás teljesíti a kívánságát. És láss csodát, úgy is történt! Egy apró erdei tündér lépett ki a könyvből és táncolni kezdett. Hógolyó elbűvölve nézte a régen várt varázslatot. Olyan szép volt! A tündérke mosolygott és belefeledkezve a produkciójába táncolt, és táncolt, mintha csak erről szólna az élet... A tündérek élete biztosan erről is szól, de a macik gyomra, ha korogni kezd, megszűnik a világ és semmi másra nem tudnak figyelni. Márpedig most Hógolyó gyomra kezdett morgolódni! Abban a pillanatban eltűnt a tündérlány. Hógolyó nem volt szomorú, éppen elég volt az amit látott. Mikulás teljesítette a vágyát.
Maci mama finom ünnepi vacsorát készített, még ízletes mézeskalács is volt az asztalon. A macik nagyon szerették a pocijukat, oda voltak minden egyes falatért! Főleg, ha maci mama főztjéről volt szó! De ne feledkezzünk meg Mikulásról, neki még volt egy ajándéka Hógolyó számára.
Közeledett a lefekvés ideje. Hógolyó kérlelni kezdte mamáját, hogy olvasson egy mesét:
- Jól van Kincsem!- felelte maci mama- Csak keresd ki, melyiket szeretnéd!
A bájos kis mackó nem egyszer a képek alapján választott mesét, mert ez a mesekönyv tele volt csodaszép képekkel. Így tett most is. De valami, más is történt ekkor. Amikor ránézett egy sorozat betűre ezt látta: " Tigris és Micimackó".
Nagyra nyíltak szemei döbbenetében. Még egyszer odanézett, kicsit lejjebb: " Egyszer volt, hol nem volt..." Megint nagyra nyíltak a szemei meglepődésében. Akkor hirtelen megértette, hiszen tud olvasni!! Ez volt hát Mikulás második ajándéka! Nem kell többé megkérni maci mamát, hogy olvasson, mától menni fog egyedül!! Annyira boldog volt!
Ez volt számára a legnagyszerűbb ajándék, amit csak kaphatott! Végre ő is tudott a betűk útján járni, hogy átélhesse az olvasás örömét!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/