Jézus születése

Titi Hajnalka: Jézus születése 

 Valamikor régen, a szent földön messze,

Élt egy kedves leány, éppen Názáretbe:

Párjával Józseffel, igaz szeretetben,

S Isten felé, megingathatatlan hitben.

Az Úr éppen ezért választotta őket,

Tervéhez nem vehetett kételkedőket.

Olyan kevés ember, volt tiszta szívű lélek,

Szeretetre volt szüksége a gyermekének.

Hogy, ha eljön az idő, tudjon tanítani,

Igaz szeretettel utunk igazgatni.

Hogy megértsék végre a hitetlen emberek,

Csak is a szeretet, mi jó úton vezet.

József feltétel nélkül szerette Máriát,

Teljesítette, minden kívánságát.

Pedig az emberek mindenfélét mondtak,

Ám az ő fülei, rosszat nem hallhattak.

Augustus, a császár abban az időben,

Népszámlálást tartott az egész vidéken.

Úgy akarta, menjen mindenki arra a helyre,

Ahol az édesanyja e világra szülte.

Megijedt Mária, a szüléshez közel,

A hosszú útra, ő hogyan induljon el?

De József megadott minden segítséget,

Az Úr akarata ellen nem tehettek.

Mikeás próféta, rég azt jövendölte,

Betlehemben születik Istennek gyermeke,

Kinek angyalok viszik messze a hírét.

Lám nem hagyta Isten magára a népét!

A császár, ki magát már oly nagynak hitte,

Most mégis, eképp lett Istennek eszköze.

Hogy a prófécia valóra válhasson,

Neki kellet ilyen rendelkezést hozzon.

A szent család haladt a hosszú úton tovább,

Szamár vitte nagy részt, a drága szűz anyát.

Mígnem az Úrnak hála, végre megérkeztek,

S első dolguk az volt, hogy szállást kerestek.

Ámde bár kerestek, helyet ők nem kaptak,

A fogadók , szállók mind foglaltak voltak,

S hiába is látták, Mária állapotát,

Senki sem adta át a saját szobáját.

Így mivel az este, nagyon közel látszott,

Egy kicsi istállót József meg is látott,

S arra gondolt, itt majd eltelik az éjjel,

Másnap pedig újra indul kereséssel.

Szorgosan szalmából fekhelyet készített,

Máriának, melyen békén megpihenhet.

S hogy itt az emberek, miért nem segítettek?

Egy jóságos lélek, nem érthette őket.

Úgy is tett Mária, lepihent hát itten,

Tudta, hogy baj nem lesz, megsegíti Isten!

S mire az éjszaka elmúlhatott volna

Rendben megszületett, bűnünk Megváltója.

Ez volt, és így lészen Isten akarata,

Hisz a nehézségben magára nem hagyta,

Még ekkor sem őket. Egészségük óvta,

Hogy ma megtörténjen, e gyönyörű csoda.

Mária elaludt, a drága gyermekkel,

József térdre borult, s imádkozott hittel:

- "Istenem, nézz kérlek le e kis családra,

Tekints gyermekedre, s szerető anyjára!"

Egy kis idő múltán angyalok érkeztek,

A kisgyermek körül vígan énekeltek:

"Emberhez Isten, ma olyan közel került,

Hisz egy földi ember, neki gyermeket szült!"

A felcsendült dalra, ott abban a percben,

A szent szülők szíve vert egyre hevesebben,

Aztán újra mély csend, béke szállt az éjre.

Az Úr velük. Nem volt szükség egyéb segítségre.

Efráta mezején pásztorok tanyáztak,

Szívükben nem volt más: sötétség és bánat.

Bűneiknek sora mind, egyre gyarapodott,

Sóvárogva lelkük, megváltóra vágyott.

Úgy hitték Isten, már rég elfordult tőlük,

Sokasodott bűnük, fogyatkozott hitük.

Imádságuk vélték, mintha fel sem jutna...

Pedig a jó Isten, mindet meghallgatta!

Urunk nagyon jól ismerte már őket,

Ezért tett eleget minden kérésüknek.

Világosságot gyújtott szíveikben,

S megerősítette őket igaz hitben.

Hozzájuk küldte el elsőként angyalát,

Aki mögött az ég, végig világosság.

A pásztorok nézték: félve, megrettenve.

Attól tartottak, hogy Isten ítélete!

Ám az angyal jóságos mosollyal így felelt:

- Ne féljetek, tudom idő nagyon sok telt,

S úgy érzitek Isten elfordult tőletek...

De én örömhírt hozhattam tinéktek!

Hatalmas az Úr szeretete felétek,

Bűneitek megváltóját, elhozta most néktek!

Nem ítél, megbocsát, meg akar menteni,

Népét ő feltétel nélkül így szereti!

Nem féltek már tovább, hitük újra éledt,

Az ő szíveikben világosság ébredt.

Hisz Isten velük van, mindezt szentül hitték,

Ember és Isten közt, újra van békesség!

Megnyílt akkor a menny, s angyalok serege,

Az Urat dalban velük, mind dicsőítette.

Aztán az angyalok távolodni kezdtek,

Maguk után hagyva, sötétet és csendet.

Istenre bízván ott a nyájnak sorsát,

Az angyalt követve indultak hát tovább,

Üdvözölni együtt a drága újszülöttet.

S hogy ezt véghez vigyék, Betlehembe mentek.

Hogy hol is született szeretett királyuk,

Mikor megérkeztek szavuk, is elállott!

Könnyekkel telt mindjárt, meg ott mindkét szemük,

Hogy a szent szülőknek csak itten volt helyük!

Koszos istállóban, ily zord körülményben,

Ámde a családon nem látszott gyötrelem.

Csak a szeretet és boldogság , mi elég.

Isten itt velük volt. Nem volt másra szükség.

Könnyeket hullatva borultak a földre,

A jászolban fekvő gyermeknek elébe.

Szívükben szeretet, boldogság és béke.

Új keletű remény, mi életük fénye.

S bár ő épp olyan volt, mint a többi gyermek,

Ám a születése, az mindent jelentett,

Minden eddiginél: Isten szeretetét,

Mert elküldte hozzánk egyetlen gyermekét.

Vitték a pásztorok mindenfelé a jó hírt,

Ámde nagyon sokan, szavukat sem hitték.

Ezek az emberek sötétben maradtak,

Míg az Őt hívőkben, világosság gyulladt.

Az életben mindenkinek választani kell egyszer,

Követi- e Jézust igaz szeretettel,

Vagy egyedül járja az életben útját,

S nem találja soha lelkének támaszát.

Ám ki őt követi, jó és igaz, szabad,

A nehéz időkben, mindig erős marad!

Köréje a földön kis mennyország épül,

És soha nem marad többé támasz nélkül.

Mert a mennyországunk ott van a szívünkben,

Ahol a szeretet és a békénk pihen.

Nem kell a békéhez a túlvilágra menni,

Ha tudsz itt a földön jóra törekedni.