Cili és az ismeretlen tojáslakó

Kép: pngtree.com

Titi Hajnalka: Cili és az ismeretlen tojáslakó 

 Hallottatok- e már a Húsvéti-szigetekről? Hogy miért is hívják így?

Nos annak lehetne sokféle oka, de valójában csak egyetlen dolog miatt, mégpedig azért, mert 1722- ben Jakob Roggeveen húsvét vasárnapján fedezte fel ezt a helyet. Természetesen ennek a szigetnek is meg vannak a maga titkai és legendái, de én most nem a mi világunk Húsvéti- szigetéről akarok mesélni. Néhány dimenzióval arrább ugyanis van egy ugyanilyen nevű sziget, ami már sokkal érdekesebb, hiszen itt valódi húsvéti nyuszik élnek!

Ezen a szigeten mindig csodaszép az idő, mindig virágokkal teli a mező, és mindig boldog nyuszikkal van tele az egész hely. Élt ezen a szigeten egy aranyos nyuszilány, akit mindenki csak Cilinek hívott. Bájos, jószívű és kimondottan szorgalmas nyuszi volt, tele lelkesedéssel , amennyiben tojásfestésről volt szó. Minden évben alig várta a húsvétot, hogy minél több tojást festhessen! Csak úgy készültek a keze alatt a csodaszép húsvéti tojások! Ő volt a legtöbbet termelő nyuszilány.

Irigyek is voltak rá a többiek! Hiszen így sokkal több húsvéti tallérja volt, mint bárki másnak.

De hát minek egy nyuszinak annyi húsvéti tallér? Hát például azért, mert vehet magának sok finom

répát, vagy elutazhat a fővárosi vidámparkba, ahol a tallérokért cserébe kipróbálhat minden játékszerkezetet!

A nyuszilányok nem csak hagyományos tojásokat festettek, hanem igazi csokitojásokat is csomagoltak. A csokitojás ellátásról a Nyuszi Csokigyár gondoskodott. Hiszen húsvét napján a világ összes boltja tele kellett legyen a megfelelő mennyiséggel. Cili is itt dolgozott minden második nap, nem akart erről sem lemaradni.

De hát mit csinálnak a fiú nyuszik?

Ők foglalkoztak a húsvéti tojások szállításával. Az, hogy minden időben a helyére kerül húsvét napjára, az egyedül csakis az ő érdemük. Külön csoport felel a tojások elrejtéséért a gyerekek udvarán. Ők voltak a kommandós nyuszik. Azért hívták így őket, mert mindenféle manővereket be kellett vessenek, hogy sikerrel végrehajtsák a feladatot. Igyekeztek észrevétlenek maradni.Néha mégis meglátták őket az emberek, ezért terjedt el a köztudatban, hogy a nyuszik tojják a húsvéti tojást.

Cili legjobb barátja Tibi is kommandós nyuszi volt. Mondanom sem kell: nem volt nála ügyesebb, erősebb és észrevétlenebb nyuszifiú! No és miért volt ő is a legjobb? Mert szerette a munkáját! Bizony, ha azt végezheted amit szeretsz , az a legnagyszerűbb dolog! Ilyenkor a munka is játékká válik!

Cili és Tibi már egészen kicsi koruk óta barátok voltak. Terveket is mindig közösen szőttek és az idő múlásával ez semmit nem változott. Idén tavasszal azt tervezték, hogy az összegyűjtött húsvéti tallérból elutaznak a fővárosi vidámparkba, és addig játszanak, amíg meg nem unják.Gyűltek is azok a tallérok! Titokban Tibi még azt is tervezte, hogy egyszer megkéri Cilit, hogy legyen a felesége, azután pedig vesznek egy közös nyusziházat. De addig még sokat kell nőniük. Igaz a nyuszik gyorsan nőnek!A következő húsvétra már talán erről is szó lehet…

Egy napon aztán különleges dolog történt. Az elkészült tojások közül az egyik megrepedt. Sipogás hallatszott.Cili hegyezni kezdte a fülét , közelebb hajolt és a jobb fülét a megsérült tojásra helyezte. Valahogy úgy sejtette az a fura sipogó hang valószínűleg a belsejéből jön. Valóban úgy volt! Még egy reccsenés és hopp, előbújt egy aranyos állatka! Cili látott már csibét, de ez valami más volt…

-Háp-háp-háp !- mondogatta, hiszen a sipogás nem csipogás volt , hanem hápogás . Szerinted melyik állat hápog?

Cilinek fogalma sem volt róla. Ő csak annyit tanult a nyuszi óvodában, hogy a tojást a tyúkok tojják. A tyúkok pedig valamikor kiscsibék voltak és egészen biztosan csipognak. Először Tibit kérdezte meg:

-Nahát még sosem láttam ilyen fura tojáslakót!- mondta Tibi is.- Az biztos, ez nem csibe!

-Ha nem tudjuk miféle, talán anyukája sincs. Majd én gondját viselem, mégsem engedhetem csak úgy szabadjára!

-Mama! Mama!- szólalt meg most a kis újszülött. Mivel Cilit látta meg először, azt hitte ő a mamája, nem is tudta volna senki meggyőzni az ellenkezőjéről!

-Olyan drága!- érzékenyült el Cili és megölelte.

-Ha van igazi mamája, már biztosan nagyon aggódik. Szerintem kérdezzük meg Tyúkanyót, talán ő tudja miféle állatkával állunk szemben.

- Az tényleg jó ötlet!- mondta Cili , majd ölbe vette az apróságot és elindultak Tyúkanyóhoz.

-Nahát, ez egy gyönyörű kiskacsa! – újságolta Tyúkanyó.- Már tudom is mikor kerülhetett ide! Ősszel ugyanis, amikor a vadkacsák átutaztak a sziget felett egyiküknek megsérült a szárnya és nálunk pihent egy hétig. Úgy gondolom akkor keveredhetett a kacsatojás az enyémek közé…

-Vajon visszajön-e érte az anyukája?- kérdezte Cili.

-Nem hinném , kedvesem. Valószínűleg már nem is emlékszik rá, mert azt hitte , hogy terméketlen, hiszen véletlenül tojta. A vadkacsák is tavasszal hozzák világra az életrevaló csemetéiket, mint általában a szárnyasok.

-Én szívesen lennék a mamája- folytatta Cili – Tibi, te pedig lehetnél a papája!

Tibi erre egy kicsit ijedten összerezzent. Tervezett ő ugyan családot, de nem effélét. Mégis úgy gondolta nem okozhat Cilinek csalódást, hiszen annyira örült valahányszor a kiskacsa mamának szólította!

-Szívesen leszek a papája, ha ezt szeretnéd- mondta.

Cili nagyon élvezte az anyaságot. A gondoskodás már- már őt is felnőtté tette. Biztos volt benne, hogy az életben az a legcsodásabb dolog, amikor gondoskodhat valakiről. Az aranyos kiskacsa pedig nagy boldogságban nevelkedett, mert Cili és Tibi annyira nagyon szerették , hogy mindig a kedvében jártak.

Nem csak a nyuszik , a kiskacsák is hamar megnőnek! Mire eljött az ősz a pihés kiskacsából, csodaszép fényes tollú vadkacsa lett.

Tyúkanyó mesélt nekik arról, hogy egy nap elérkezik az idő, amikor az övéivel kell mennie, hiszen csak velük lehet majd teljes az élete. A nyuszik között nem találhat megfelelő társat magának.

Cili rettegett ettől a naptól. ..

Egy napon aztán a Húsvéti – sziget felett megjelentek a vadkacsák. Hápinak is mennie kellett. Nagyon sajnálta ugyan elhagyni a mamáját és a papáját, de a belső hang a szívében azt súgta , hogy igazából még most fog hazaérkezni.

Megköszönte hát Cilinek és Tibinek a jóságukat, elbúcsúzott és felrepült. Cili könnyes szemmel nézett utána, úgy érezte, mintha mindjárt vége lenne a világnak.

- Lehetnének saját nyuszijaink- törte meg a csendet Tibi. Hozzám jössz feleségül?

Cili igencsak meglepődött Tibi szavain, de abban a pillanatban nem is hallhatott volna megnyugtatóbb szavakat! Hiszen már ő is gondolt rá, hogy lehetnének saját kis nyuszijaik… Ha már nem utaztak el a vidámparkba, a szülői feladatok miatt, legalább bőven volt húsvéti tallérjuk egy csodás nyusziházat venni. Úgy is lett .

Így történt, hogy a jövőben is boldogan éltek a csodás szigeten sok- sok nyusziapróság apukája- és anyukájaként. A vidámparkba is elmentek következő nyáron, és bizony mondom, sokkal mókásabb volt a gyerekeikkel, mint nélkülük lett volna!

Ha tetszett a mese és csatlakoznál hozzánk a Facebookon, itt megteheted: Mesebolygó

Tedd próbára a tudásod! Töltsd le a meséhez tartozó mesekvízt és keresztrejtvényt itt: 

Fájl neve: Mesekvz--Cili-s-az-ismeretlen-tojslak
Fájl mérete: 451 kb
Fájl letőltése
Rigódallal a fák között...
Elkelt az elképesztő luxusbunker 18 millió dolláré...

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/