Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm
Titi Hajnalka:  Hóemberke karácsonya  Azon a napon, amikor lehullott az első hó a falu apraja nagyja kint serénykedett: az apukák havat lapátoltak, a gyerekek hóembert készítettek. Minden télen az első hóhullás volt a legszebb esemény....
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A három testvér  Volt egyszer, hol nem volt, valamikor az idők kezdetén, amikor még az emberek csak próbálkoztak a idő számításával, élt egyszer egy öreganyó, akit mindenki csak Évanyónak nevezett. Évanyónak négy gyönyörű gyermeke...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Bakator   Egyszer volt, hol nem volt, az Ér folyón innen és Jankafalván is túl, volt egyszer egy csodaszép falu, aminek a neve Bihardiószeg. Nagyon boldog emberek éltek itt, hol jólétben, hol szegénységben, de mindig igaznak ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A szélvári csudavirág   Szélvár létezése a jó Isten munkája: Kőszikla a fala, a tornya és bástyája. Hogy hol van pontosan , tán senki sem tudja, Ködösen meséli el a népi monda. Régi mondák szólnak egy titokzatos hegyről, Viha...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Karácsonyi kívánság   A hó nagy szemekben hullott az a városka házaira, először csak lassú, majd egyre sűrűbben iparkodó hópelyhekkel. Az utcákon kigyulladtak a karácsonyi fények, az üzletek pedig elcsendesedtek, majd elsötét...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kényes mese   Volt egy kislány, neve Csenge, Sosem fért ő a bőrébe. Csúfolódott mindenkivel, Soha nem örült senkivel. Hogy ő különb! Azt képzelte, Minden társát le is nézte. Soha senkit nem szeretett, Egész nap csak kényesked...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Télapó karácsonya   Fent északon, túl a jégen, Kristályfényben, hófehéren, Csodálatos hóesésben, Takaros faházikóban, Ahol sok apró manó van, Ott hol lakik Télapó, Élt egy kedves kis manó, Kinek neve csak Janó. Minden manó sz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Bíborka , a kicsi tündérlány, Soha ne bízz idegenben!   Ignác kobold, egy kifejezetten rosszalkodós kobold volt. Egyszerűen nem fért a bőrébe, csak akkor érezte jól magát, ha rosszalkodhatott. Amikor sétálni indult, az útjába...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Az erdő karácsonya   Hópelyheket szitál a szél, Behinti az egész erdőt. A fagy hideg zenéjére, Táncot lejt a hideg szellő. Télkirálynő közeledik: Bokrot, fákat hóval fedi. Jégbe borul folyó, vadon; A táj sóhaját recsegi. Szél...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Almácska bánata ( részlet a Mesés erdő lakói című mesegyűjteményből)  Néha előfordult, hogy az erdő fái közé egy- egy gyümölcsfa is keveredett. Így történt, hogy mesés erdőben is született egy csodálatos almafa. Senki sem tud...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Idétlen Lenke és a zűrzavar   Nati nem különbözött a többi jó boszorkánytól: tudott seprűn repülni és varázsolt is olykor, persze lehetőleg úgy, hogy ne okozzon kalamajkát. Ámde minden jóindulat ellenére néhány hókusz- pókusz...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Tütü, a vándormanó   Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy vándormanó, aki csak azért járta a világot, hogy másoknak segítsen. Tütü- mert így hívták- igazi gyógyító manó volt.Ha hiszitek, ha nem, nem kellett azon aggód...
Tovább a teljes bejegyzéshez
 Titi Hajnalka: A gyámoltalan sündisznócska  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi sündisznócska, aki annyira kicsi volt még, hogy óvodába sem járt. De még ha járhatott volna, sem ment volna sehova, hiszen annyira félt kibújni ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
 Titi Hajnalka: A Jó, az Erős és a Ravasz  Az elvarázsolt erdő legmélyén élt három jó barát. Kivételesen boldogan éltek itt a több százéves fák lombjai alatt, s mivel mindenük megadatott, amire csak szükségük lehetett, nem is akadt gondjuk,...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A gyermekkor vesztett királylány   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, akinek egész életében a szülei, bár mindent megadtak a világon, de barátkozni nem engedték más gyerekekkel, mindig attól féltek,...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Conor, az ír kobold és a pitypangvölgyi levélmanók   A távoli ír vidéken élt Egy kedves ír kobold. Pitypangvölgynek vidékéről Soha el nem vándorolt. Itt volt neki kis mennyország, Boldogság és kikelet. A szivárvány zuhatagban...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Petra meséje   Élt egyszer egy apró kislány, Egy kicsike faluban. Hozzá fogható jó gyerek Közel s távol nem sok van! Kicsi Petra nem csak kedves, Jóságos és nagyszerű, Arcocskáján nem ragyog más, Csak boldogság és derű. ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A Remény virága   Tudjátok- e, hogy a gyönyörű katicák ragadozók? Tudniillik olyan élőlényeket esznek, amelyek ártalmasak a növényekre. Ilyenek például a levéltetvek, de vannak olyanok, akik a lisztharmatgombát is megeszik , ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese a békakirályról   Élt valamikor régen egy elvarázsolt királyfi, a mesés kristálytó birodalmában, amely a tündérek kedvenc pihenőhelye is volt, épp szépségének köszönhetően. Talán mondanom sem kell, hogy ez a csodálatosan...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Öreg Hold és a nyúl   Évszázadokkal ezelőtt rókák, majmok és nyulak éltek szerte Japánban. Nagyon jó barátok voltak, egymást segítették az ételszerzésben: ha egyikük nem talált élelmet, a másik kettő gondoskodott róla, hogy n...
Tovább a teljes bejegyzéshez