A Szivárványkirálylány és a sárkány

Titi Hajnalka:  A Szivárványkirálylány és a sárkány

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szivárványkirálylány, aki nagyon szép és kedves volt. Haja olyan volt, mint a napfény, szemei olyanok, mint az égbolt, bőre olyan, mint a rózsaszín felhők. Ő volt az egyetlen, aki képes volt létrehozni a szivárványt az égen. Ehhez csak meg kellett érintenie a bárányfelhőket, amelyek között élt a palotájában. A palotája is csodaszép volt, fehér márványból épült, és sok ablaka és tornya volt. A palota kertjében pedig szivárványpónik legelésztek, amelyeket nagyon szeretett a királylány.

A királylány mindig boldogan élt a palotájában, és mindenkit szeretett. Sok barátja volt az erdő állatai között, akikkel gyakran játszott és beszélgetett. A királylány mindig segített nekik, ha bajban voltak, és tanította őket arra, hogy hogyan lehetnek jók egymással és a természettel. A királylány minden nap megajándékozta őket egy szivárvánnyal, amelyet az égre varázsolt. A szivárvány mindig örömet és reményt hozott az állatoknak.

De nem mindenki szerette a királylányt. Volt egy sárkány, aki egy sötét barlangban élt az erdő mélyén. A sárkány nagyon csúnya és gonosz volt. Hatalmas teste és feje volt, hegyes fogakkal és karmokkal. Tüzet okádott a szájából, és füstöt fújt az orrából. A sárkány senkit sem szeretett, és senki sem szerette őt. Mindenkit megijesztett vagy megtámadott, aki közel merészkedett hozzá. Magányosan élt a barlangjában, és csak akkor jött ki onnan, ha vihart csinált az égen. Ő volt az egyetlen, aki képes volt létrehozni a vihart az égen. Ehhez csak meg kellett ráznia a faragott botját, amelyet magával hordott. A vihar mindig félelmet és bánatot hozott az állatoknak.

 Egy napon a sárkány úgy döntött, hogy elrabolja a királylányt. Megunta már a magányt, és irigyelte őt a barátaiért, a szépségéért és a képességéért, hiszen mindenki szerette.  Azt gondolta, hogy ha a barlangjába viszi, akkor ő is boldog lehet majd, mert csak az övé lesz a királylány szeretete és csak neki varázsol majd gyönyörű szivárványt. Elhatározta, hát, hogy elviszi őt a barlangjába, és arra kényszeríti, hogy csak neki csináljon szivárványt.

A sárkány elindult a palotája felé, amikor éppen esni kezdett az eső. Az esőcseppek csillogtak a napfényben, és gyönyörű színeket varázsoltak az égre. A királylány éppen kint volt a kertben a pónijaival játszani, amikor meglátta az esőt. Mosolygott, mert tudta, hogy ez azt jelenti, hogy hamarosan szivárvány lesz. Elővette a varázspálcáját, amellyel megérintette a bárányfelhőket, és egy hatalmas szivárványt hozott létre az égen. A szivárvány olyan szép volt, hogy mindenki megcsodálta, aki látta.

A sárkány is meglátta a szivárványt, és dühbe gurult. Nem tetszett neki, hogy a királylány ilyen szépet tud alkotni, és hogy mindenki örül neki. Elhatározta, hogy most azonnal elrabolja őt, mielőtt még több szivárványt csinál. Odarepült a palotához, és ordított egy nagyot. A királylány meghallotta a hangját, és odanézett. Meglátta a sárkányt, ahogy feléje közeledik. Nem ijedt meg tőle, hanem bátran nézett rá. Azt gondolta, hogy talán a sárkány is szeretne játszani vele, vagy tanulni tőle.

- Szia, sárkány! - kiáltotta neki mosolyogva. - Mit keresel itt?
- Te vagy az, amit keresek! - felelte a sárkány mogorván. - Eljöttem érted, és elviszlek magammal!
- Hová viszel? - kérdezte a királylány kedvesen. 
- A barlangomba! - mondta a sárkány. - Ott az enyém leszel, és csak nekem csinálsz szivárványt!
- Miért akarsz elvinni? - kérdezte a királylány csodálkozva.
- Mert irigyellek, amiért téged mindenki szeret és amiért ilyen szépet tudsz alkotni! - vallotta be a sárkány. - Én nem tudok ilyen szépet alkotni, csak vihart!
- De hát a viharra is szükség van, hogy értékeljük a szép időt. Honnan tudnánk mi a jó, ha nem ismerjük a rosszat. Az ellentétek teszik teljessé a mi világunkat - mondta a királylány.
A sárkány még soha nem gondolkodott el azon, milyen fontos is az ő képessége. Valóban, ha nem ismernénk a vihart, hogyan értékelhetnénk igazán a szép időt?
- Éppen azért, mert te is fontos tagja vagy a világunknak, nem gondolod, hogy jobb lenne békében élni másokkal? - kérdezte a királylány.
- Nem! - kiáltotta a megkeseredett sárkány. - Senki sem szeret engem, és én sem szeretek senkit!
A sárkány azzal megragadta a Szivárványkirálylányt a karmaival, és elrepült vele. A királylány sikoltott egyet, de nem félt. Azt gondolta, hogy talán meg tudja győzni a sárkányt arról, hogy ne legyen gonosz.

A sárkány elvitte őt a barlangjába, amely egy sötét és nedves hely volt. Ott letette őt egy sarokba, és ráordított:
- Mostantól itt maradsz velem! És ha nem akarsz meghalni, akkor csinálj nekem szivárványt az otthonomba!
A királylány megnézte maga körül a barlangot, és elszomorodott. Látta, hogy milyen szegényes és rideg helyen él a sárkány. Látta, hogy nincs semmi szép vagy vidám dolog a barlangban. Látta, hogy milyen magányos és boldogtalan a sárkány.
Megsajnálta őt, és megpróbálta megvigasztalni:
- Sárkány, nem kell így élned! Nem kell félned vagy haragudnod másokra! Nem kell elrabolnod engem vagy másokat! Tudod, hogy van egy jobb módja az életnek.
A királylány elővette a varázspálcáját, és megérintette a barlang falát. Egy szivárvány jelent meg a falon, amely szép színeket varázsolt a barlangba. A királylány mosolyogva nézett a sárkányra, és azt mondta:
- Nézd, sárkány! Ez a szivárvány! Ez az én ajándékom neked! Nem akarok elvenni tőled semmit, csak megosztani veled minden szépet!
A sárkány meglepődve nézte a szivárványt. Soha nem látott még ilyet gyönyörűséget közelről. Egész máshogy hatott a rideg, nedves barlang. Mintha a lelkében is fény gyúlt volna a színeknek köszönhetően. Csodálta a szivárványt, és érezte, hogy valami furcsa érzés fogja el. Nem tudta, hogy ez a boldogság.
- Mi ez az érzés? - kérdezte a sárkány és az elülső mancsával a szívéhez nyúlt.
- Ez a boldogság! - felelte a királylány lelkesen. Nagyon örült, hogy a sárkány szívében megjelent az a bizonyos fény - Ez az, amit én érzek, amikor szivárványt csinálok. És ezt akarom neked is megmutatni!
- De miért? - kérdezte a sárkány.
- Mert szeretlek! - felelte a királylány. - Szeretlek úgy, ahogy vagy. Nem érdekel, hogy csúnya vagy gonosz vagy. Én látom benned a jót, amit te nem látsz magadban!
- De hogyan lehet ez? - kérdezte a sárkány, meglepőtten. És már ő is kezdte magában érezni a jót. Hiszen ő valójában nem is akart senkit bántani.
- Mert ez a szeretet! - folytatta a királylány. - A szeretet az, ami összeköt minket teremtményeket. A szeretet az, ami erősebbé tesz minket. A szeretet az, ami jobbá tesz minket!
A sárkány hallgatta a királylány szavait, és elgondolkodott rajtuk. Nem értette őket teljesen, de valami vonzotta őt hozzájuk. Valami mélyen belül azt súgta neki, hogy igen, ez az ő útja.
- Szeretnél velem maradni? - kérdezte a királylány.
- Igen… - felelte a sárkány.
- Akkor engedj el engem! - kérte a királylány.
- Miért? Ha elengedlek, hogy maradsz velem? - kérdezte a sárkány.
- Ha elengedsz engem, akkor visszamehetek az otthonomba, és újra láthatom a barátaimat. És ha visszamehetek az otthonomba, akkor újra csinálhatok szivárványt az égen. És ha újra csinálhatok szivárványt az égen, akkor újra örömet és reményt hozhatok az állatoknak. És ha újra örömet és reményt hozhatok az állatoknak, akkor újra boldog lehetek. És ha újra boldog lehetek, akkor újra szerethetlek téged! - magyarázta a királylány.
- De ha elengedlek téged, akkor elveszítelek ! - szomorodott el a sárkány.
- Nem veszítesz el engem! - mondta a királylány. - Ha elengedsz engem, akkor megtalálsz engem! Mert ha elengedsz engem, akkor eljöhetsz velem az otthonomba, és megismerheted a barátaimat. És ha eljöhetsz velem az otthonomba, akkor láthatod a szivárványt az égen. És ha láthatod a szivárványt az égen, akkor érezheted a boldogságot. És ha érezheted a boldogságot, akkor szerethetsz engem! Barátok lehetünk és minden nap meglátogathatjuk egymást, szabadon és boldogan.
A sárkány meghatódott a királylány szavaitól, és rájött, hogy igazat mond. Rájött, hogy nem akarja birtokolni őt, hanem inkább csak meg akarja osztani vele az életét. Rájött, hogy nem akar elvenni tőle semmit, hanem inkább adni akar neki valamit. Rájött, hogy nem akarja őt rabul ejteni, inkább szabadon engedi. Így aztán a sárkány elengedte a királylányt, és azt mondta neki:
- Bocsáss meg nekem Szivárványkirálylány! Nem akartalak bántani téged! Csak nem tudtam, hogy mi a szeretet!
- Nincs mit megbocsátani! - mondta a királylány. - Én örülök, hogy megismertelek téged! Ha nem rabolsz el, nem ismerlek meg téged. Minden rosszban van valami jó. És most már tudod, hogy mi a szeretet!
A királylány átölelte a sárkányt, a sárkány visszaölelte.  Aztán együtt elindultak a palotája felé. Útközben találkoztak az erdő állataival, akik meglepődve nézték őket. A királylány bemutatta nekik a sárkányt, és elmesélte nekik a történetüket. Az állatok először féltek a sárkánytól, de aztán megkedvelték őt. A sárkány is megkedvelte őket, és megtanul velük barátkozni 

.Amikor elértek a palotához, a királylány megérintette a bárányfelhőket, és egy gyönyörű szivárványt hozott létre az égen. A szivárvány olyan szép volt, hogy mindenki megcsodálta, aki látta. A királylány és a sárkány is megcsodálták, és egymásra mosolyogtak. Tudták, hogy ez a szivárvány az ő barátságuk jelképe.

 A mese azt tanítja, hogy nem szabad ítélkezni mások kinézete vagy viselkedése alapján, hanem meg kell próbálni megérteni őket és meglátni bennük a jót. A meséből megértheted, hogy a szeretet az, ami összeköt minket, és ami erősebbé, boldogabbá és jobbá tesz minket. A mese azt üzeni, hogy mindenkinek szüksége van szeretetre és barátságra, és hogy mindenkinek van valami szép és különleges képessége, amit megoszthat másokkal.