Titi Hajnalka: A kis kunyhó
Mókusfarknyi meseréten,
Volt egy kicsi házikó.
Ki tudja már milyen régen,
Nem volt abban ház lakó.
Üres volt a kis szobája,
Üres volt az ágyikó,
Üres volt a konyhája is:
Bútora mind porfogó.
Egy reggelen a kunyhó körül,
Repesett pár pillangó,
Ekkor sétált el mellette
Egérke: kis Iringó.
- Milyen édes ez a kis ház,
És úgy látom, lakható.
Gondolt egyet s beköltözött,
Az egérlány Iringó.
Másnap reggel, békanéni
Kopogtat az ajtaján:
- Ki lakik a házikóban?
-Iringó, az egérlány!
Van itt még hely, békanéni,
Gyere, élj te is velem!
Beugrott hát békanéni,
S ketten éltek már itten.
Most meg nyuszi érkezett meg,
Tetszett neki a kis kunyhó.
- Ki lakik a házikóban?
- Béka néni és Iringó!
És, te ki vagy?- kérdik tőle.
- Füles vagyok, a nyuszi,
Ha akarod, szívesen látunk.
Van kedved beköltözni?
Bizony, hogyne akart volna,
Besietett boldogan.
Attól kezdve együtt éltek,
A kis kunyhóban már hárman.
Nemsokára róka Lujza
Kopogtat az ablakon:
- Ki lakik a házikóban?
S mosolyog a válaszon:
Egérke, a kis Iringó, Békanéni,
Füles nyuszi. És te ki vagy?
- Róka vagyok.
- Lenne kedved beköltözni?
Attól kezdve négyen éltek,
Az erdőszéli kis kunyhóban.
Míg egy nap, az ordas farkas,
Állt előttük az ajtóban:
- Ki lakik a házikóban?
Egérke, a kis Iringó. Békanéni,
Füles nyuszi, Róka Lujza.
És te ki vagy?
- Én pocakos farkas vagyok,
Hordós Ordasnak neveznek.
- Van- e kedved velünk élni?
Volna, hogyha beengedtek!
Már öt lakó élt a házban,
Ment a játék, ment a móka.
Mígnem, ahogy énekelnek,
Egy medve áll az ajtóba.
Meglátta a kicsi házat,
S hallotta a dalukat.
Hogy észrevegyék, a mély hangján,
Üvöltött is nagyokat:
- Ki lakik a házikóban?
Egérke, a kis Iringó, Békanéni,
Füles nyuszi, Hordós Ordas,
És te ki vagy?
- Én ügyetlen medve vagyok,
A nevem Bumfordi Brumi.
Mondd csak Brumi, volna kedved,
A mai naptól, velünk lakni?
Volt is kedve, de az ajtó,
Túl kicsike volt számára.
Úgy gondolta, jobban járhat,
Ha felmászik a padlásra.
- De hiszen összetörsz minket!
Sopánkodtak, a többiek.
Dehogy foglak!- válaszolta,
Kiderült miért hívták ügyetlennek!
Nagyot reccsent a kis kunyhó,
S ezer darabra széthullott!
Alóla meg egy egérke, egy nyuszi,
Egy róka és egy ordas futott!
Szerencsére mind megúszták,
Épségben a szörnyűséget.
S azóta közös erővel,
Egy új házat építettek.
Nem csak szebbet, nagyobbat is,
Így kapott Brumi is egy szobát.
Nincs probléma megoldatlan,
Ha van kéznél, pár igaz barát!