A kakapó aranyos, éjszakai röpképtelen papagáj. Valószínűleg az egyik legősibb madárfaj. Jelenleg a kakapót a teljes kihalás fenyegeti. Úgy vélik a maorok tehetnek a leginkább róla, hogy idejutottak, ők Új Zéland őslakosai. A kakapó húsát igazi csemegének tekintették. A maorok szerint azonban, azok a polinézek irtották ki őket, akik körülbelül 1000 évvel ezelőtt érkeztek erre a területre. Ráadásul az európaiak által behozott invazív fajok is legalább ennyire felelősek a helyzetükért. Bárhogyan is, már nagyon kevesen vannak.
A kakapó rendkívül szeretetreméltó madár. Ha olyan sokan lennének, mint más rokonai, egészen biztosan nagyon népszerű lenne az emberek körében, mert nagyon tud ragaszkodni a gondozójához és tele van szeretettel. A gyerekek imádnák!
1999-ben csak 62 kakapóról tudtak, ebből 6 volt csak lány. 2009-ben a kakapónak hosszú volt a párzási ideje, 33 fióka született. A madarak száma végre elérte a száz egyedet. 2016-ban sok lánytól született újból - 32 egyén. Később a populáció szinte nem növekedett, vagy két-öt fiókával, ha nőtt. 2017-re azonban 153 madár jelent meg a szigeteken, 2018-ban azonban a szám 147-re csökkent. 2019-ben nagy volt a tenyészidőszak, és a számuk elérte a 213-at!
Ez alapján ezek a madarak, régebben sokkal közelebb voltak a kihaláshoz. Reményteli, hogy képesek voltak kijönni ebből a szomorű helyzetből, és azóta a számuk inkább nő, mint csökken.
A kakapo tenyésztése nagyon nehéz. Új-Zéland azonban e faj megőrzését az ország egyik legfontosabb prioritásává tette. Lehetséges, hogy vannak még valahol olyan helyek, ahol a kakapók szabadon élnek és szaporodnak.
Mind a párzás, mind a táplálkozás éjszaka zajlik. Bogyókkal, fiatal hajtásokkal táplálkozik, de néha a gyíkokat is megfogja. Habár napjainkban már csak három olyan szigeten élnek, amelyek mentesek a ragadozóktól, ugyanakkor egykoron majdnem minden éghajlati körülményéhez alkalmazkodtak Új-Zélandnak és szinte mindenütt előfordultak.
Túlélték a száraz, meleg nyarakat az Északi-szigeten és alkalmazkodtak a hideg téli hőmérsékletekhez a Fjordland szubalpesi területeihez is. A kakapók leginkább a sűrű, mérsékelt esőerdők közelében telepedtek meg, ám ez a faj nem kizárólagosan erdőlakó. Minden egyes kakapó, amelyet az utóbbi néhány évtizedben áttelepítettek a ragadozóktól mentes szigetekre, jól alkalmazkodott a megváltozott élőhelyi körülményekhez és táplálékforrásokhoz.
Igaz, a kakapók nem képesek repülni, ám a fákra való felmászásban kifejezetten ügyesek és képesek, akár a legmagasabb fák koronájába is felkapaszkodni. Gyakran levitorláznak a fákról, amely során kitárt szárnyaikat használják az egyensúlyozáshoz siklás közben. Mivel a kakapó testtömegének mindösszesen 3,3 százalékát teszi ki a szárnyait mozgató mellizomzat, nem meglepő, hogy e madárfaj képtelen arra, hogy szárnyainak segítségével elemelkedjen a föld felszínétől.
A kakapók kíváncsi természetűek és ismertek arról, hogy kapcsolatba lépnek az emberekkel. A védelmükben dolgozó szakemberek és önkéntesek több egyeddel is szoros kapcsolatot alakítottak ki, amelyeknél önálló személyiségjegyeket véltek felfedezni.
Miközben e madarak kíváncsiak az emberre, közben egymás közt meglehetősen antiszociálisak. Ha például két egyed keresztezi egymás útját élelem keresése közben, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy harc alakuljon ki közöttük. Akárcsak a párzási időszak során, amikor is a hímek kizárólag a tojók irányában kedvesebbek, de ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy nem csipkedik halálra párjukat a kapcsolattartás során. Párzást követően a hímek odébbállnak és folytatják magányos életüket tovább. A tojó fák gyökerei alatti üregben fészkel, melynek több bejárata is van. Fészekalja 2-4 tojásból áll. A tojó egyedül neveli fel fiókáit. A kakapók frissen kikelt fiókáit eleinte szürkésfehér tollazat borítja, igaz egy darabig látható marad rózsaszín bőrük. A fiókák teljes tollazatukat mintegy hetven nap alatt növesztik meg, majd kirepülnek.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
