Csimpirob kalandjai, 1. rész: Az idegen

Titi Hajnalka: Csimpirob kalandjai 1. rész: Az idegen

 Zoli nagyon szerette az űrkutatást. Apukája egy űrkutató központban dolgozott, ahol sok érdekes dolgot tanulhatott az űrről. Zoli gyakran elment az apukájával a munkahelyére, ami egy hatalmas űrállomás volt. Az űrállomás olyan volt, mint egy nagy kerek ház, amelyben sok szoba és folyosó volt. A Föld körül keringett, és onnan lehetett irányítani az űrhajókat és az űrszondákat, amelyek más bolygókat és csillagokat vizsgáltak.

Zoli legjobb barátja egy kisállat-robot volt, akit Csimpirobnak hívtak. Csimpirob egy robot majom volt, akit azért fejlesztettek ki, hogy felfedezze az űrben rejlő lehetőségeket. Ő például már elutazhatott a Marsra és nyugodtan sétálhatott, minden gond nélkül, miközben mintákat gyűjtött a bolygóról. Csimpirob nagyon okos és vicces volt, sokat beszélt és nevetett. Zoli és Csimpirob mindig együtt játszottak és kalandokat éltek át az űrállomáson, amiről csak ők ketten tudtak.

Egy nap Zoli és Csimpirob éppen az űrállomás egyik szobájában voltak, amikor furcsa zajokat hallottak. Olyan volt, mintha valaki kopogna vagy zörögne. Zoli és Csimpirob kíváncsian elindultak megkeresni a hang forrását. A folyosón végigmentek, de nem találtak senkit. A zaj viszont egyre hangosabb lett, mintha valaki segítséget akarna kérni.

- Mi lehet ez? - kérdezte Zoli.

- Nem tudom, de nézzünk utána. Valaki talán bajban van és csak arra számít, hogy meghalljuk ezeket a hangokat. - válaszolta Csimpirob.

A két barát elérte az űrállomás legvégét, ahol egy zárt ajtó volt. A zaj onnan jött.

- Itt van! - kiáltotta Zoli.

- Nyissuk ki! - mondta Csimpirob.

Zoli megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem ment. A kilincs le volt zárva.

- Ez furcsa - mondta Zoli. - Miért van bezárva ez az ajtó?

- Talán titkos - tippelte Csimpirob.

- Vagy veszélyes - állította Zoli.

A zaj továbbra is hallatszott. Hát tovább füleltek.

 - Márpedig itt van valaki! - mondta Csimpirob.

- Talán fogoly. Mi van ha egy veszélyes űrlény?- kérdezte Zoli.

- Az nem lehet- válaszolta Csimpirob- az űrlényfoglyokat szigorúan elzárják az űrbörtönben.

Így Zoli és Csimpirob úgy döntöttek, hogy megpróbálják kiszabadítani a bent rekedt valakit, aki remélhetőleg nem veszélyes, csak egy ártatlan áldozat. De hogyan?

- Van ötleted? - kérdezte Zoli.

- Hát… talán be tudnánk törni az ajtót - javasolta Csimpirob.

- De az nagyon hangos lenne - mondta Zoli. - És, ha meghallják a felnőttek?

- Akkor bajba kerülnénk - ismerte el Csimpirob.

Zoli és Csimpirob tovább gondolkodtak a megoldáson.

- Vagy talán meg tudnánk kerülni az ajtót - mondta Zoli.

- Hogyan? - kérdezte Csimpirob.

- Hát… talán van valami másik bejárat - mondta Zoli.

- Mint például? - kérdezte Csimpirob.

Zoli és Csimpirob körülnéztek. Észrevették, hogy az ajtó mellett egy szellőzőnyílás volt.

- Ott! - mutatott rá Zoli.

- A szellőzőnyílás? - kérdezte Csimpirob.

- Igen! - mondta Zoli. - Talán azon keresztül be tudunk jutni a szobába!

- De az nagyon kicsi - mondta Csimpirob.

- Nem baj - mondta Zoli. - Te biztosan beférsz, te vagy a legügyesebb robot majom!

- És te? - kérdezte Csimpirob.

- Én majd várok itt - mondta Zoli. - Ha bármi baj van, csak szólj!

Zoli és Csimpirob elhatározták, hogy megpróbálnak bejutni a szellőzőnyíláson keresztül. Zoli segített Csimpirobnak felmászni a nyílásba, és benyomta őt.

- Vigyázz magadra! - mondta Zoli.

- Te is! - mondta Csimpirob,- őrködnöd kell. Nehogy valaki észrevegye miben sántikálunk.

Csimpirob elindult a szellőzőcsatornában. A zaj egyre közelebb hallatszott. Csimpirob óvatosan haladt előre, mert nem tudta, mi vár rá. Végül elérte a csatorna végét, ahol egy másik nyílás volt. Kinézett rajta, és meglepődött.

 A hatalmas vizsgálóteremben egy űrhajó volt. Egy kicsi, de nagyon csillogó űrhajó. A zaj onnan jött. Csimpirob látta, hogy az űrhajó ablakában egy kis szürke lény ült. Egy kis szürke űrlény. Az űrlény kopogott az ablakon, és zörgette a kilincset. De az ajtó nem nyílt ki.

Csimpirob rájött, hogy az űrlény bajban van. Talán lemerült az űrhajója, vagy elromlott valami, mert sehogy sem tudott kijönni. Csimpirob úgy döntött, hogy segít neki. Óvatosan kinyitotta a szellőzőnyílást, és leugrott a padlóra. Az űrlény meglátta őt, és megijedt.

- Ki vagy te? - kérdezte az űrlény.

- Én Csimpirob vagyok - válaszolta Csimpirob.

- Mit akarsz? - kérdezte az űrlény.

- Segíteni akarok neked - mondta Csimpirob.

Az űrlény nem értette.

- Segíteni? Miért? - kérdezte az űrlény.

- Mert bajban vagy - mondta Csimpirob.

- Honnan tudod? - kérdezte az űrlény.

- Hallottam a zajt - mondta Csimpirob- és látom, hogy nem tudsz kijönni.

Az űrlény elgondolkodott.

- Igazad van, bajban vagyok - mondta az űrlény. - Az űrhajóm lemerült, és nem tudok kijutni innen. Nemsokára elfogy a levegőm.

- Miért jöttél ide? - kérdezte Csimpirob.

- Mert kutatni akartam ezt a bolygót. De meghibásodott az űrhajóm, mielőtt odaértem volna.

- Ez a Föld űrállomása - mondta Csimpirob. - Én itt élek egy barátommal, Zolival.

- Zolival? Ki az? - kérdezte az űrlény.

-Egy kisfiú, az ember faj egy képviselője, aki nagyon szereti az űrkutatást - mondta Csimpirob. - Biztosan örülne, ha megismerhetne téged.

Az űrlény meglepődött.

- Egy kisfiú? Itt? Az űrállomáson? - kérdezte az űrlény.

- Igen, ő az apukájával jön ide néha - mondta Csimpirob. - Az apukája egy űrkutató.

- Értem… és te? Te is egy kutató vagy? - kérdezte az űrlény.

- Nem, én egy kisállat-robot vagyok - mondta Csimpirob. - Én is szeretek kutatni, de inkább játszani.

- Érdekes - mondta az űrlény. - És hogyan tudsz segíteni nekem?

- Hát… talán meg tudom javítani az űrhajódat - mondta Csimpirob. - Vagy legalábbis feltölteni az akkumulátorát.

- Tényleg? - kérdezte az űrlény. - Hogyan?

- Van nálam egy csavarhúzó és egy töltőkábel - mondta Csimpirob. - Ha megengeded, megnézem, mi a baj.- 

A kis űrmajom alig nézett bele, máris felfedezte a probléma okát.

- Itt van a probléma! - újságolta - Egy kis aszteroida kő belefúródott a napelembe, és e miatt nem tudja többé átalakítani a napfényt elektromos árammá.

- Ó, nem! - mondta az űrlény. - Ez szörnyű!

- Ne aggódj! - mondta Csimpirob. - Megpróbálom kiszedni a követ, és feltölteni az akkumulátort.

Csimpirob a legmodernebb programozáson esett át, amikor az alkotói létrehozták. Így bármit megjavított, amit meglehetett. Csimpirob elővette a csavarhúzóját, és óvatosan kiszedte a követ a napelemből. Aztán elővette a töltőkábelét, és bedugta az űrhajó akkumulátorába. A másik végét pedig bedugta az űrállomás konnektorába.

- Kész! - mondta Csimpirob. - Most már csak várni kell egy kicsit, amíg feltöltődik az akkumulátor.

- Köszönöm! - hálálkodott az űrlény. - Nagyon kedves vagy!

- Szívesen! - mondta Csimpirob. - Örülök, hogy segíthettem.

Csimpirob és az űrlény beszélgetni kezdtek egymással. Az űrlény elmesélte, hogy honnan jött, és milyen bolygón él. Csimpirob elmesélte, hogy milyen itt az élet az űrállomáson, és milyen játékokat szeret játszani Zolival. A két barát sokat nevetett és tanult egymástól. Közben Zoli ott várakozott a szellőzőnyílásnál. Aggódott Csimpirobért, és remélte, hogy minden rendben van vele. Egyszer csak hallotta Csimpirob hangját, aki miután kész volt, visszakúszott a szellőzőnyílláson, hogy szóljon neki.

- Zoli! Zoli! Hallasz? - szólította Csimpirob.

- Igen! Igen! Mi történt? - kiáltotta vissza Zoli.

- Minden rendben van! Megtaláltam a zaj forrását! Egy űrlény van itt! Egy kis szürke űrlény! Az űrhajója lemerült, de én megjavítottam neki! Most már csak várni kell egy kicsit, amíg feltöltődik az akkumulátora! Akarsz vele beszélni? - kérdezte Csimpirob.

Zoli hirtelen nagyon lelkes lett, hiszen még sosem látott igazi űrlényt.

- Egy űrlény? Egy igazi űrlény? Itt? Az űrállomáson? Nem hiszem el! Persze, hogy akarok vele beszélni! Máris odamászom,- kiáltotta Zoli és már indult is.

Amikor megérkezett és ott állt az aprócska űrlény előtt, udvariasan kezet nyújtott:

- Szia, én Zoli vagyok.

- Szia, én Glimp vagyok! - mondta az űrlény, miközben viszonozta a kézfogást. - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek!

- Én is! - mondta Zoli. - Hogy kerültél ide?

- Hosszú történet - mondta  - De most már nem számít. A lényeg, hogy Csimpirob megmentett engem.

- Ő a legjobb barátom! - mondta Zoli. - Nagyon büszke vagyok rá!

- Én is! - mondta az űrlény. - Nagyon bátor és okos!

Zoli kérdezte az űrlényt az űrutazásról, az űrlény kérdezte Zolit a Földről. A két barát sokat nevetett és tanult egymástól. Közben Csimpirob figyelte az űrhajó akkumulátorát. Amikor látta, hogy teljesen feltöltődött, szólt a többieknek.

- Srácok! Az űrhajó kész! Indulhatsz Glimp, még mielőtt az emberek észrevesznek és kísérleti nyulat csinálnak belőled! - kiáltotta Csimpirob

- Mert azt tennék? - kérdezte az űrlény.

- Valószínűleg igen! ,Nem bízhatjuk a véletlenre - mondta Csimpirob.

- Akkor indulok. Köszönöm még egyszer a segítségedet! - mondta Glimp.

- Nagyon szívesen. - felelte Csimpirob. - Örülök, hogy segíthettem!

Csimpirob és az űrlény visszamentek az űrhajóhoz. Az űrlény beült a pilótafülkébe, és bekapcsolta a motort.

-  Remélem, még találkozunk!- válaszolta Glimp.

- Én is! - mondta Csimpirob.

- Viszlát Glimp. Jó utat! - kiáltotta Zoli.

- Viszlát Glimp! Jó utat! - kiáltotta Csimpirob.

Az űrhajó kilépett az űrállomásból, és elrepült az űrbe. Zoli és Csimpirob nézték, ahogy eltűnik a távolban.

- Hűha! Ez volt életem legjobb kalandja! - mondta Zoli.

- Nekem is! - sóhajtott nagyot Csimpirob.

- Tudod mit? - kérdezte Zoli.
- Mit? 
- Szerintem ezt a dolgot, senki sem fogja elhinni nekünk.
- Szerintem sem.
- De ez nem baj - folytatta Zoli.
- Tényleg nem baj - hagyta jóvá Csimpirob.
- Mert mi tudjuk, hogy igaz volt - zárta le Zoli.
- Igen, mi tudjuk - ismételte Csimpirob.

 Aztán elindultak vissza a szellőzőnyíllásban. Nagyon elégedettek voltak az átélt kalanddal, és egész este arról álmodoztak, hogy egy nap újra találkozhatnak Glimppel...