A Karácsony-sziget az Indiai óceánban helyezkedik el és Ausztráliához tartozik. Nevét William Mynors, a Brit Kelet- Indiai Royal Mary nevű hajójának kapitánya adta, aki 1643. december 25-én, karácsony napján érkezett ide. Elszigeteltsége és barátságtalan partjai évszázadokig akadályozták a betelepítését. Első térképét Pieter Goos jelentette meg 1666-ban. Ezen a térképen a sziget neve Moni.
Az első feljegyzett partraszállás 1688 márciusában volt. William Dampier brit tengerész Cygnet nevű hajójával a sziget nyugati partján, a mai Dales falu közelében kötött ki, és két matrózt kiküldött a szigetre, amit lakatlannak találtak.
Területének nagy részét esőerdők borítják, amelyek 120 millió vörös szárazföldi ráknak nyújtanak menedéket, akik virágokkal és gyümölcsökkel táplálkoznak, amelyeket a dzsungelben találnak. Ezek a rákok a világon sehol máshol nem találhatók.
Veszély nem fenyegeti a rákok versenyét, mivel kevés nem honos szárazföldi állat lépett be erre a szigetre. És bár őseik a tengerben éltek, ők már csak a szárazföldön élhetnek, mivel levegőt lélegeznek és nem tudnak úszni. Lárváik azonban csak vízben fejlődnek.
Éppen ezért évente rákok milliói hagyják el a barlangjaikat a dzsungelben, hogy elsétáljanak a tengerpartra, hogy szaporodjanak. Az ide vezető úton közülük sokan halnak meg, még akik biztonságosan eljutnak is a tengerig, itt megfulladhatnak.
A párzás a parton történik; majd a speciális táskában lévő nőstény petesejtek ezreit rakja a tenger szélére, hogy a partot érő hullám bemossa őket. A lárvák kikelnek és egy ideig a vízben fejlődnek, majd 25 nap múlva apró rákokká alakulva kiszállnak a partra és otthont keresnek a szárazföldön.
Az Indiai- és a Csendes-óceán szigetein él egy óriási, egészen lábnyi hosszúságú szárazföldi rák, a pálmatolvaj (Birgus latro Hbst.), amely éjszaka üregekben, magaásta barlangokban lakik és ezeket a kókuszdió héjának a rostjaival béleli ki. Nappal jár elesége, a kókuszdió után, amelyet a fák alatt szed össze, és a pálmákról maga hoz le. A diókat nagy ügyességgel töri fel. ( Alfred Brehm naplójából)
Többször is utamba került egy förtelmes, óriási rák, amelyet Darwin is leírt. Ezt az erős állatot külön ösztöne arra hajtja, hogy kókuszdióval táplálkozzék: felmászik a parton a fára, lelöki a kókuszdiót, ez leesik a földre, héja megreped, s akkor a rák hatalmas ollójával szétfeszíti. Bent, a vízben ez az állat hihetetlen gyorsasággal mozog, míg a Malabaar-sziget partjain élő teknősök a meglazult sziklák között lassan másznak." (Tízmilliós gyöngyszem c. rész)
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
