Titi Hajnalka:  Rosszcsontkáék és az öreg

Valamikor élt egyedül egy idős ember, egy nagyon kicsi faluban. Ebben a nagyon kicsi faluban annyira kevés ház volt és olyan messze egymástól, hogy még a lakói sem találkoztak, csak akkor amikor vasárnap délelőtt misére mentek. A kisöreg minden gyermeke,  a városba ment, és olyan ritkán jártak haza, hogy szegényke az egy kezén meg tudta számolni az elmúlt öt év alkalmait . Egy nap az öreg nagyon fáradtan tért haza a farmról, mert sokat kapált, kertészkedett. De nem panaszkodott, szeretett dolgozni a földeken, ő ezt szokta meg, hát így is élte az életét.

A házában volt egy egérlyuk, ami bíz' nem véletlenül került a falba: két rosszalkodós egér lakott benne.  Az öregember, bár tudta, hogy két egér él a lyukban, soha nem akarta betömni vagy egérfogót elhelyezni elé, hogy megfogja őket.  Mindig azt mondta, hogy ezeknek az egereknek joguk van úgy élni, mint nekünk, embereknek. Pedig, amikor látták, hogy az öreg még ebéd előtt elszundít, a két rosszcsont egér mindjárt előjött, odamentek a tányérjához és megették a kisöreg összes ételét!

Később, amikor az öreg ember felkelt, éhesnek érezte magát, ámde amikor megakarta enni az ételt látta, hogy  a tányér üresen áll az asztal tetején. Azon morfondírozott, hogy talán megehette, csak éppen nem emlékszik rá. Van ez így már az ő korában. Azért még tovább törte a fejét, de semmire nem jutott, nem hogy fejben de még gyomorban sem! Merthogy a gyomra úgy korgott, hogy már pihenni sem tudott tőle! Így hát inkább, úgy ahogy volt minden terhével és fáradtságával újra ételt készített magának, majd amikor elkészült megette a frissen készült ebéd felét. A másik felét vacsorára hagyta. Azután sajtot tett az egérlyuk közelébe, hogy kis lakótársai se maradjanak éhen és elindult elvégezni a munka többi részét a gazdaságban.

 Amikor a rosszaságok látták, hogy az öreg ember eltűnt, újra kijöttek a lyukból, megették a sajtot, amelyet az öreg hagyott nekik, de nem elégedtek meg ezzel, ismét megették az öreg tányérjából is az ételt. Amikor végre kitömték a pocakjukat, úgy elfáradtak, hogy ott aludtak el az üres tányér mellett, erejük sem volt az egérlyukig elvánszorogni.

Sok - sok munka után jön haza az öregember, nagyon fáradt volt, és amikor belépett a házba, látja, hogy a két kisegér megint micsoda felfordulást rendezett, és hogy az étel, amit főzött ismételten odalett! Értett már mindent: ez a két kisördög falta fel az ételt akkor is, amikor aludt! Egy kis ideig mérges volt, de aztán amikor az egerekre nézett, ahogy ott aludtak mosolyogva, óriás pocakkal az asztalon, meglágyult a szíve, nem volt lelki ereje bántani őket. Bár nagyon éhes volt, a rendkívüli fáradtság miatt éhen aludt el akkor éjjel.

Amikor az egerek felébredtek, látták, hogy az öregember hazajött, s hát hiába látta gonoszságaikat, mégsem bántotta őket. Erre a felismerésre valami a lelkecskéjükben megszólalt, azt hiszem a lelkiismeretük. Nem értették, hogy okozhattak ennyi bosszúságot egy ilyen jóságos, szeretettel teli embernek. Úgyhogy, bár nagyon kicsik voltak, buzgón nekiláttak a rendrakásnak, még finom vacsorát is főztek az öregnek!

Amikor a kisöreg felébredt, látta, hogy a ház nagyon rendben van, és finom étel illat áradt szét az egész házban. Nagyon boldog volt, annyira jól esett neki a törődés, ritkán volt része efélében, köszönetet is mondott az egereknek.

A rontom- bontom egérkék megbánták csúnya tetteiket, s mostantól úgy döntöttek, mindig segítenek a kedves idős embernek a házimunkában. És már nem zavarnak senkit, mert megértették, mennyire jó, hogy ha valaki valamit rosszul csinál, nem haragszanak rá, hanem úgy is szeretik.

És a szeretet eredménye mindig sokkal jobb, mint a gonoszságé.

Kép: Ujréti Ágnes

Meseillusztrálás rendelhető : Itt

Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó

Itt támogathatod a munkámat: Mesebolygó támogatás