Virág kelyhen pillangó pihen,
Fészkében szunnyad egy kicsi madár.
Esőcseppek kopogása hallik.
S a szellő, mely amott suttogva jár.
Holdfény csókja érinti a kertet,
Fellegek takarásába elvész alul.
Amott egy esőcsepp a levélre esve,
Utolsó erejét vesztve földre hull.
Fagy suhan át hajnalban a kerten,
S jéggé dermeszti a lágy harmatot.
Ami még nappal csodásan virult,
Mára az elmúlásnak hagyhat csak nyomot.
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
