Titi Hajnalka: Ősi mese
Valamikor az őskorban,
Élt két furi ős család;
Akik még ős állatokból
Sütöttek ős vacsorát.
Ősmamuton utazgattak,
Az ősi föld vidékén.
Bunkós bottal csapákoltak,
Más vadászterületén.
Mert huncutság már akkor volt,
Ott az ősi emberben:
Vadászni jobban szerettek,
Más ember területen.
Úgy gondolták, miért ennék,
Saját állataikat.
Amikor a szomszéd földjén,
Vannak még finomabbak!
Hanem ám az ős szomszédok,
Épp ugyanígy gondolták.
S a szomszéd földjén csapákoltak,
Maguknak ős vacsorát.
Este elégedetten a tűz
Körül falatoztak,
S úgy gondolták nyereséges,
Ha máséból fogyasztanak.
Hogy elrejtsék a titkukat,
Jópofiztak rendesen.
És amikor találkoztak,
Beszélgettek kedvesen.
Ősidőkben így volt béke,
Az ős szomszédok között.
Egymás állatát vadászták,
S nevettek a másik mögött.
Jól jegyezd meg, ős tanulság:
Soha ne legyél csalárd!
A rosszat mind visszakapod,
Anélkül, hogy gondolnád!