Nyughatatlan / Kép: wallhere.com

Titi Hajnalka: Nyughatatlan

 

 El nem ölelt ölelések,

S nem ízlelt csókok fájnak, vágynak.

Abban a bomlott pillanatban,

Odacsapnak a zord magánynak…


S szívemben akkor világosság.

Titokban dobban, s súgja halkan:

Nem vagy magad, tudd

Mire vágynál, már minden ott van önmagadban!


El nem hullatott könnyek

Bánatát, elengedem a kósza szélnek.

Belélegezve a szabadságot.

Hitelt adva a vak reménynek…


Egy részünk örök nyughatatlan,

Amolyan csoda váró, új út kereső.

Pedig érzed, a csend az otthon,

Elvágyni mind elvesztegetett idő…