Titi Hajnalka: Mindenkit szeret valaki...

Csodálatos május színes világa!

Ebben a hónapban nyíllik a legtöbb virág: káprázatos színrengeteg díszíti a réteket, a parkokat és a virágoskerteket, mesés édes illatok csalogatják a méheket és a pillangókat. Az utat szegélyező fák büszkén viselik új ruhájukat, magasra nyújtóznak, hogy minél messzebbről láthassák őket, újonnan nőtt leveleik ragyogó zöldben csillogtak, a napsugarak fényében.

        Májuska, e hónap tündére volt. Fején rózsaszínű virágkoszorút viselt. Szerette ezt a színt, annál is inkább, mert ez a szeretet színe. A tündérek mindent szeretnek. Szeretik az életet, a természetet, az állatokat, az embereket, a világ összes teremtményét. Azért is látogatnak meg minket, hogy még több szeretetet hozzanak a világunkba, vagy legalábbis megmutassák nekünk mennyi szépség vesz körül minket és megtanítsák nekünk, hogy szeretve lehetünk csak boldogok.

   Ezen a meseszép napon, Májuska nevetgélve táncolta át a tájat. Amikor elfáradt, egy magányos madárijesztő karjára ült. Szétnézett. Minden annyira gyönyörű volt! Hálát érzett, és ettől varázslatos fénnyel ragyogott. A fénye szétáradt mindenfelé, végig simogatva az egész világot. Biztosan így volt, mert még az eddigieknél is tündöklőbb lett minden. Annyira boldog volt! Valami jót akart tenni. Meglengette a karját, hogy friss virágillatot küldjön be a városba, a városlakókhoz. Ettől biztosan ők is kijönnek ide!

   És akkor meglátott egy alig észrevehető növényt, amely egykedvűen bontogatta apró, sárga virágait. Mintha még a beporzók sem vették volna észre. Sem élénk színe, sem csábító illata nem volt. Ott búslakodott a színes virágrengetegben magányosan. Májuska megérezte, ha valaki szomorú volt. Segítenie kellett. Odarepült.

- Szia virág, mi a neved?

- Farkasalma vagyok- válaszolt a virág, valami alig hallható frekvencián, amit csak a tündérek hallhatnak.

- Igazán különleges neved van- mondta Májuska kedvesen.

- Na persze- sóhajtozott Farkasalma- ez a név éppen olyan, mint amilyen én vagyok. Nincs bennem semmi szépség, ráadásul mérgező vagyok. Nem vagyok túl népszerű. Engem senki sem szeret.

- Én szeretlek- mondta Májuska és átölelte a farkasalmát.

- Köszönöm tündérke, nagyon kedves tőled, ez igazán jól esik. De ti tündérek mindenkit szerettek.

- Ez igaz- mosolygott Májuska- de tudnod kell Földanya egyetlen teremtménye sem haszontalan. Mindenkit okkal teremtett.

- Lehet. De mi értelme az én létezésemnek? Semmi hasznom, még szép sem vagyok. Olyan haszontalannak érzem magam- búslakodott tovább.

De akkor, mintha Földanya is vigasztalni akarta volna, történt valami. Egy, a levelén lapuló petéből, egy aprócska hernyó született. Farkasalma már nem is emlékezett rá, mikor és hogyan került ide. Biztosan egy farkasalma lepke rakta le nemrég. Eszébe jutott, hogy ezek a szépséges pillangók, kizárólag az ő leveleit szeretik. Nélküle egyszerűen nem létezhetnének!

A kis hernyó egyáltalán nem volt kíváncsi a környező világra. A mamája gondosan a legjobb helyre rakta, itt minden tele volt finomsággal. Csak egyetlen dolog érdekelte, hogy tele legyen a pocija. Így alighogy kibújt, mohón falni kezdte Farkasalma levelét:

- Ez annnnyira finom,- motyogott- nyaminyami, isteni! Ezért érdemes volt a világra jönni!

Észre sem vette a kis tündért, a számára oly hatalmas levelek között.

- Szia apróság!- üdvözölte Májuska.

A kis hernyó azonban, ügyet sem vetett rá, annyira éhes volt. Csak a túlélési ösztöneire tudott figyelni. 

Májuska elmosolyodott:

- Látod Farkasalma, ez a kis teremtmény nélküled nem is létezhetne. Imádja a leveleidet! Hát nem csodás dolog boldoggá tenned őt?

- Ó de igen! Nagyon nagy boldogság! Róluk meg is feledkeztem. Végre hasznosnak érzem magam!- 

Farkasalma nagyon boldog volt, hogy az ő levele lehetett a kis hernyó létfontosságú finomsága, hálás volt Földanyának, hogy létezhet. Ez a hálaérzés pedig boldogsággal árasztotta el. Egyik pillanatról a másikra kigyógyult a szomorúságból! Munkához látott, hogy új leveleket növesszen. Lelkesen itta be Napocska sugarait, hogy tápanyagot készítsen a gyarapodáshoz. Hiszen még magvakat is kell növesztenie, hogy a következő években is találjanak, ezek a kis hernyók életadó táplálékot. S hogy amikor pillangókká változnak, szépségükkel még szebbé tegyék, ezt a csodás világot.