Miért jó, ha a gyermek állatok közelében nő fel?

Mit nyújthat egy ilyen barátság a számára? 

 Az ember és az állatok közötti „szimbiózis" egyidős magával az emberiséggel, innen ered a „biofília" kifejezés. A biofília szó szerint az élet, élő rendszerek szeretetét fejezi ki. Tágabb értelemben vonatkoztathatjuk az egész természet szeretetére.

  Ez az élőlények iránti szeretet gyakran még hangsúlyosabb a gyerekekben, mint a felnőttekben. Mindegy, hogy melyik kultúrához tartoznak, és hogy vidéken vagy városban nőnek fel, szeretnek állathangokat utánozni, és megnevezni azokat az állatokat, amelyekkel a képeskönyvekben, a természetben vagy az utcán találkoznak. Az olyan állatnevek, mint a "Vau-Vau", "Kukurikú" és "Mú" az első szavaik közé tartoznak.

Az emberek ősidők óta nagyon különleges kapcsolatban állnak a kutyákkal. Még a történelem előtti időkben is a gyerekek kutyákkal vagy „házi farkasokkal" nőttek fel.

A gyerekek – és persze a felnőttek is – a kutyát saját személyiséggel rendelkező egyednek tekintik. A kutya barát, partner és családtag. A kutatók ezt a jelenséget, amely lehetővé teszi az együttérzést és az empátiát, "te-bizonyítéknak" nevezik.  Ehhez nincs szükség közös nyelvre, mert a kutyáknak alapvető, emberhez hasonló érzelmi és szociális szükségleteik vannak. Kifejezésük és testbeszédük, néha nagyon hasonlít az emberekéhez, ezért egy kis gyakorlással megérthetjük őket. Ez működik még a kisgyermekek és a kutyák között is.

A kutyával való együttélés fejleszti a gyermek non-verbális kommunikációs készségeit a testbeszéd és az arckifejezések révén, valamint az arckifejezések és a testbeszéd árnyalatainak tudatosítását. Mert ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak és megértsék a kutyájukat, a gyerekek nagy figyelmet fordítanak a kutya testbeszédére és viselkedésére. A gyerekek nem csak az állatok non-verbális kommunikációját tudják jobban olvasni, hanem az emberekét is, így megtanulják közelről megfigyelni társaikat, felmérni viselkedésüket.

És a kutyák azt is nagyon világosan megmutatják a gyerekeknek, hogy viselkedésük hogyan hat rájuk. Az állat reakciói mindig nyíltak és közvetlenek. Ez hiteles visszajelzést ad a kétlábú barátoknak. A gyermek így természetes megerősítést vagy korrekciót kap társas cselekvéseihez – fenyítés nélkül. 

Ha a kutya például azért menekül, mert a gyerek túl durva vagy túl vad játék közben, megtanulja, hogy nyugodtabbnak és gyengédebbnek kell lennie, hogy ne meneküljön el. Ha az állat pozitívan reagál a megváltozott viselkedésre, a gyermek megerősítettnek érzi tetteit, és gyakrabban alkalmazza azokat.

Ez a társas tanulás természetesen az emberekkel való bánásmódban is segíti a gyereket: testvérekkel, játszótársakkal, az óvodában, később az iskolában.

A kutatások azt mutatják, hogy az állatok körül nőtt gyerekek együttműködőbbek, empatikusabbak és jobban be tudnak illeszkedni egy közösségbe.

Ha a családban van egy kutya, elősegíti a családi összetartást: a kutyát tartó családok több sétát, túrát és kirándulást tesznek együtt.

Természetesen egy kisállat tartása nagy felelősséggel is jár. 

A kutyák gondozása és a sétálás, alapvetően szórakoztató a gyerekek számára. Ha a gyerekek felelősek kell legyenek egy állatért, akkor nem csak a felelősségérzetük nő, hanem az önbizalmuk is, mivel a gyermek elismerést tapasztal a felnőttek és társai részéről is. 


Kinyomtatható Mesebolygó Foglalkoztató Ügyeskéknek
Mindenkit szeret valaki...

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/