Miért keressük nap, mint nap az újat?
Miért éled fel nap, mint nap a vágy?
Ha tudjuk, melyik út vezet a boldogsághoz,
Miért nem halljuk az igaz szavát?
Miért esik jól fülednek a hangja?
Miért nézed annyira szívesen?
Ha odahaza reád vár a béke,
A lelked miért elégedetlen?
És amikor látod a szemeit,
Miért nem hat semmiféle nem?
A boldogságot már rég megtaláltad,
Ha elvágysz tudd, megöl a félelem!
Így élsz te is, örök küzdelemben,
Talán mindez, csak azért hasít,
Hogy a sorsod hited ekképp lássa:
A kísértés te rád nem hathat így!
Azt hiszem ennek már nem lesz vége,
Mindig lesz próbára tévő vágy.
Amit tehetsz, hogy lelkedben a béke,
A választ soha nem adja alább!
Talán nem is olyan édes az a „ drága",
S szerelme sem épp tündérmese.
Ez mind csak a te agyszüleményed,
Hisz a csábítóknak nincsen lelke se!!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/