Ma az Életre hív a csengő

Titi Hajnalka: Ma az Életre hív a csengő 

 Bárányfelhős, kéklő égen,

Mint tábortűz, úgy ragyog:

Ma a Nap csak nekünk fénylik,

Szívünk is belesajog…

Az utolsó órán ülünk:

Szívszorító s gyönyörű.

Búcsúzkodni barátoktól,

Csodás nap is keserű.

Milyen lesz a való élet?

Hisszük: mienk a világ!

Ha rajtunk múlna, az egészet,

Százszor is megváltanánk!

S amint megszólal a csengő,

Elnémulnak a padok.

Mit éreznek, ők sem tudják:

Sírnak- e vagy boldogok?

Azt hiszem, hogy mind a kettő.

Fel kell állni, menni kell!

Kezek sorban a vállakon,

Az osztály csendben menetel…

Ma az Életre hív a csengő!

Szeress, küzdj és légy jó társ!

Hinned kell, hogy az életben,

Minden mi vár, az csodás!

Tartsd szem előtt mindig célod,

Ne vedd róla le szemed!

S a felmerülő akadályokat,

Így majd észre sem veszed!