Lágy csobogással indul
útnak a patak.
Partján új növények,
nincs, hogy szomjazzanak.
A nagy szárazságban is
alig apad a medre.
Legyen mindig lelked
szeretettel telve!
Ahogy a Föld táplálja
mélyéből a medrét,
Úgy tápláld szívedből
a szeretet érzését!
S melletted így lesznek
jó lelkű emberek,
Akik jóságodért, viszont
megszeretnek.
Az ítélkező embert
nem kell, hogy megértsed.
Mit mond, nem valóság,
hogy rád hasson, ne engedd!
Az ő fejében van zűrzavar,
romlott kép…
Ne becsüld le magad,
hallva ítéletét!
Hogyan is tehetnél
rendet a fejében?
Legyen az ő baja, ha
ő él ekképpen.
Saját gyengesége,
nem pedig a tiéd.
Kritikákra ne adj!
Életedet így éld!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/