Az első szibériai huskyt 1908-ban hozták Amerikába. Azokról a kutyákról, akik 1925-ben az alaszkai torokgyíkjárvány alatt a gyógyszert szállították Anchorage-tól Norme településig, számtalan könyv íródott. Baltoról, a falka vezérkutyájáról, aki a gyógyszert vitte, a Disney rajzfilmet is készített.
Balto, a milliók szívét megérintő népszerű rajzfilm főszereplőjének története is a valóságon alapszik, bár az 1995-ös film jónéhány részletében eltér az eredeti sztoritól.
Balto csodás tettet vitt véghez társaival egyetemben. A köztudattal ellentétben azonban nem volt szibériai husky. Balto Leonard Seppala kennelében élt és dolgozott számtalan társával egyetemben a nome-i Aranybánya Társaságnál. Soha nem indult versenyen, arra Seppala a Szibériából importált versenykutyákat használta. Balto tulajdonképpen nem is volt tipikus szánhúzó kutya. Norvégiában született, lapp pásztorkutya volt. Seppala lapp rénszarvaspásztoroktól vásárolta.
Seppala egyáltalán nem kedvelte Baltót. Megvette, mert sok kutya kellett, de nem nagyon favorizálta. Mint a többi dolgozó kutya, Balto a téli szezonban nap mint nap szán elé fogva vitte a parti fövenyből kibányászott "fizető szemetet", azaz föld, sár, homok, arany egyvelegét a távoli patakokhoz, hogy azokat majd tavasszal szétválogassák. Nyáron pedig húzták a csomagokkal megrakott „pupmobilt" (a pupmobil sínen futó vasúti hajtány, melyet mozdony helyett kutyaerővel mozgattak).
1925 hideg telén az Egyesült Államokhoz tartozó nyugat-alaszkai Nome inuit régióban diftériajárvány tombolt. A térség egyetlen orvosa, Curtis Welch – miután 1924 nyarán a rendelkezésére álló nyolcezer egységnyi diftéria elleni oltás szavatossága lejárt – újakat rendelt, ám azok nem érkeztek meg időben, a hó már majdnem teljesen elzárta a térséget, a tengeri kikötő pedig befagyott. Az ellenszer nélkül Nome városának gyermekeire a biztos halál várt.
A téli évszakban a településre vezető utak járhatatlanok voltak akkoriban, a tenger befagyott, s a hóviharok miatt repülőgépek sem szállhattak fel. Az időjárás lehetetlenné tette a közlekedést, így lakói magukra maradtak, elvágva minden külső segítségtől. Az orvos, Dr. Welch végső elkeseredésében egy utolsó segélykiáltást adott ki: kutyaszánon várta a szükséges mennyiségű szérum megérkezését.
Az 1085 kilométer távolságra lévő Nenanából húsz kutyaszáncsapat (százötven kutyás) váltójával indult meg a „szérumfutás", mivel már csak ily módon lehetett megközelíteni a települést. Az igényelt szérummennyiség repülőgépes célba juttatása akkoriban nem volt kivitelezhető az extrém hideg (mínusz 46–52 °C) miatt.
A csapatoknak szélsőséges időjárással, kemény faggyal, hóviharokkal, fagyási sérülésekkel és számos kommunikációs nehézséggel kellett megküzdeniük, végül öt és fél nap után a Balto nevű szibériai husky „vezette" szán ért be a célba a 300 ezer egységnyi, mintegy kilenckilós csomaggal, megmentve több száz ember életét.
A szérum futáson Balto lett Kaasen vezérkutyája. Kaasen Nome-tól 53 mérföldnyire (86 km) vezette csapatát egy Bluff nevű helyre. Ott kellett várnia a szérumot. A hőmérő -35°C-t mutatott, s tombolt a hóvihar. De a kőkemény norvég befogta kutyáit a szán elé, a szérumot vastag karibuszőrbe burkolta, és szembefordult a tomboló elemekkel.
Balto szinte vakon vezette a csapatot Solomonig. Ott egy kicsit megpihentek, s közben Kaazen azt az üzenetet kapta, hogy várja ki a vihar végét. De Kaasen és Balto minderre fittyet hányva továbbindultak.
Még éjszaka volt, amikor Safety-be érkeztek, ahol a szérumot át kellett adni a pihent csapatnak és hajtójának, Ed Rohnnak. Igen ám, de Rohn aludt, mivel úgy tudta, Kaasen a vihar végét várja Solomonba. De Kaasen nem várt és fáradt csapatát nem kímélve nekiindult az utolsó 22 mérföldnek ( 36 km) Nome felé. Február 2-án reggel fél 6-kor dr. Curtis Welch, Nome orvosa kialvatlanul állt rendelője ablakánál a hóvihart figyelve, mikor a hófal sűrűjéből egy sötét alak bontakozott elő Balto. A hős csapatok az 1100 km-t 5 nap és 7 óra alatt tették meg, megmentvén ezzel a várost.
Érdekesség, hogy Leonhard Seppala alaszkai hajtó és Togo nevű vezérkutyája egy korábbi szakaszban jóval nagyobb távot tettek meg, mint az „agyonsztárolt" Kaasen és Balto, ennek ellenére kevéssé ismerjük a nevüket.
A mokány kis norvég története igazi sikertörténet. Egyszerű pásztorkutyából Amerika nemzeti hősévé emelkedett, bár ő ezt nem akarta, és nem is tudott róla. Balto csak tette a dolgát.
Az esemény bejárta a világsajtót, s nagy lendületet adott a védőoltások elterjesztéséért folytatott kampánynak. Az egy számi felfedezőről elnevezett Balto szobra ma a New York-i Central Parkban áll. A husky később egy cirkuszhoz került, ahol borzasztó körülmények között tartották, végül a clevelandi állatkertben pusztult el 1933-ban.
A szibériai huskyt Szibériában tenyésztették ki, a Chukchi törzs által tenyésztett sarki kutya leszármazottjaként. Az 1925-ös alaszkai járvány után, amikor kutyákkal hozatták az oltóanyagot a husky nagyon népszerűvé vált Amerikában. Ezután a legtöbb kutyát Amerikába szállították, Szibériában csak nagyon kevés husky maradt.
Forrás: kutyabaráthelyek.hu, kutyabarat.hu
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
