Tobi maci kalandjai: Havas kaland

Tobi maci kalandjai: Havas kaland 

 Napsütésben úszik Mackófalva,

Vidám is így minden maci napja.

Mosolygósan simogat a szél,

De jó, hogy még jó messze a tél!


Tobi Sünivel játszik a réten,

Ha jól látom labdáznak ők éppen.

Kicsi macink, mintha meg is állna:

Valamit a felhők között látna.


Postagalamb repül fenn az égen,

Vajon kinek visz levelet éppen?

Tuki madárhoz megyen, úgy látom.

Gyere kövessük őt, kis barátom!


Futni kezdtek bizony azon nyomban,

Majdnem el is estek egy vakondban,

De aztán csak keresztül ugrották,

S mindjárt megtalálták Tuki fáját.


-Mond csak ki írt, Tuki madár?

-Egy kis rokon, aki rám vár.

Ahol ő él, mindig tél van,

Járhat örökké bundában.


Egy pingvin ő, neve Pimpi,

Nem szeret egyedül lenni.

Ezért, mikor jön az ünnep,

Vendégségbe hozzá megyek.


-Nincs is annál unalmasabb,

Várni, míg a hó elolvad...

Hát még ha el sem olvadna,

Hideg ráz a gondolatra!


-Hidd el szép a tél a Földön:

A Mikulás is ilyenkor jön.

Még szebb mikor jön Karácsony,

Színes lámpák az utcákon...


Szilveszter egy újabb ünnep,

Bulival várják az új évet,

És farsangkor maskarában

Táncolunk a jelmezbálban!


Felsóhajtott Tobi maci:

-Télen alszik minden maci:

Nincs Mikulás, nincs Karácsony,

S egy medve sincs jelmezbálon?


- A tél hosszú s nagyon hideg,

Hó fedi minden élelmedet.

Szundikál az egész erdő,

Míg a tavasz napja eljő...


Mivel mély álomban egy maci sem éhes,

Meleg bundátok a hidegre sem kényes.

Nem kell mást tennetek, csak jókat durmolni,

Így tudjátok a telet átvészelni.


Azzal Tuki elcsomagolt,

Hamarosan útnak indult.

Pakolt: sapkát, sálat, bundát,

No meg egy régi bőrcsizmát,


Ami még az apjáé volt,

Elöl- hátul csupa folt volt.

De jó az még bizonyára!

Elszállt, s hűlt helye utána.


Tobi maci leült akkor,

Fejére pottyant egy érett vackor.

Elő pattant egy jó ötlet,

Látván a földön a levelet:


-Tudom már, hogy mit tegyünk!

Postán csomagot küldünk, 

Pimpinek a címére,

S mi utazunk majd benne!


Úgy látszott, hogy jó a tervük,

Jobb is lett mindjárt a kedvük.

Éljenek le egy életet,

Hogy nem ismerik az ünnepeket?


Hosszú napok teltek így el,

Tuki repült gőzerővel,

Mígnem egy havas hajnalra

Odaért a déli sarkra.


Jégtáblák, és jeges kunyhó,

Ennyi volt szemmel látható.

Jeges itt a sarki nyár is,

Megtalálta Pimpit máris.


Isten hozott, Tuki bácsi,

De jó téged újra látni!

Összeölelkeztek forrón,

Nagy öröm egy rég várt rokon!


Csengettek. -Vajon ki lehet,

Nem vártam már több vendéget.

Az ajtóban egy nagy csomag,

De ajándéknak igen csak nagy...


Nahát ezt tényleg én kaptam,

Nyissuk hát ki gyorsan, gyorsan!

Kiabálta izgatottan,

És lám ki lépett ki onnan?


-Tobi, Süni ti lennétek?

Mondhatom jól megleptetek!

- Semmi baj nincs Tuki bácsi,

Velünk fognak vacsorázni.


Pimpi már- már majdnem dalolt,

Ilyen boldog még sosem volt.

Nem magányos már az ünnep, 

Hisz újabb két barátra lelt!


Másnap szánversenyre mentek,

A Mikulás ellen nem nyertek.

Hiszen ő a bajnok régen,

Nyíl sebesen száll az égen!


A Mikulás jó ellenfél ám,

Mert ajándék nélkül sosem jár.

Jó sok ajándékot kaptak,

S mellé nagyon jól mulattak.


Később egy fenyőfát vettek,

Amit fel is díszítettek.

Tele csokival aggatva

Ragyogott a karácsonyfa!


Tuki mézeskalácsot sütött,

Süni a tűzre egy fát lökött,

Tobi pedig végig dalolt,

Ilyen  ünnepük még nem volt!


Milyen szép a sarki réten

Siklani a vastag jégen!

Hóembert is építettek,

Orrának egy répát tettek


Olyan jó itt minden móka,

Csak a hideg, az ne volna.

Süni folyton csak didergett,

Pedig bundát, pulcsit felvett.


Tobi maci is belátta,

Ez bíz' nem az ő égtája.

- Jöhet Mikulás, Karácsony,

Hazamennék már, belátom!


Jó volt itt a vendéglátás,

Köszönjük is Pimpi pajtás.

Szeretettel viszont várunk,

Ha nyaralnál , kis barátunk!


Felültek hát, nemsokára,

A Mikulás szánkójára-

S míg kettőt gondoltak volna,

Hazaértek, otthonukba.


-Jaj, te huncut, kis csavargó,

Kalandvágyó, kicsi mackó!-

Ölelte át, mackó mama-

S boldog volt, hogy nincsen baja.


Egy aprócskát fülön csípte,

Hogy ezt meg ne ismételje.

Ennyi mese elég mára,

Bújjatok a puha ágyba...