A nagymamák a szívekben örökké élnek.
Fájó bánatukban, biztatóan mesélnek.
Mielőtt elalszunk, altatót dúdolnak,
S ha hibáznánk is, ők mindig átkarolnak…
Nem számít, ha rossz vagy, ők úgy is szeretnek,
Rosszaságaidon, veled jót nevetnek!
Ha nem is érdemled, szeretettel várnak.
Olyan nagy a szívük, a drága nagymamáknak!
Engem a nagymamám tanított szeretni,
S egyetlen vágyam volt: mind ezt tovább adni.
Ha a harag és düh elborítja lelkemet,
Csak annyit teszek, hogy behunyom szememet,
S magam elé képzelem szerető mosolyát.
Nem dühít már akkor engem a nagyvilág!
Csak szeretek mindent s mindenkit oly szívvel,
Ahogy ő szeretett: békés csendességgel…
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/