Én amikor kicsi voltam,
Nagyon - nagyon régen,
Azt hittem minden varázslat
A Földön és az égen!
A szelet a fák csinálják,
Ahogy hajladoznak.
S a süni ajándékot visz
A kicsi vakondnak.
Biztos voltam, hogy odakint
A virágos réten,
A százszorszép tündérlábnyomból
Születik meg szépen!
Tudtam, hogy a Napocska is
Amikor ránk ragyog,
Valójában épp átölel,
Mert ő olyan boldog!
Gyermekszemmel igazi kis
Édenbe születtem,
A sok csalódást, fájó dolgot,
Tán észre sem vettem.
Drága kedves nagyanyókám
Volt a jótündérem.
De jó is volt megpihenni
A fáradt ölelésben!
Ráncos keze simogatott:
- Nyugodjál meg , kincsem,
A világban olyan rossz, mi
El nem múlik nincsen!
És én hittem. S ez a hit él
Ma is a szívemben.
Bár már tudom, hogy a fáknak,
A szélhez köze nincsen...
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
