A cápás film külön műfaj, ötvözi a horror és a katasztrófafilmek legfeszültebb elemeit, és bár tucatjával készülnek a csapnivaló alkotások, mégis úgy tűnik van igény rá. Ezeknek a filmeknek az eredménye az a tévhit, hogy a cápák a leghalálosabb teremtmények a Földön. Mi most utána jártunk valóban így van- e.
A Cápa és más filmklasszikusoknak „hála", sokan egyfajta tömegpusztító terminátorként tekintenek e tengeri ragadozókra. Ez a vélekedés ugyanakkor köszönőviszonyban sincs a valósággal: 2014-ben csupán hárman, 2015-ben pedig mindössze hatan haltak meg cápatámadásban.
A farkasok által végrehajtott halálos kimenetelű támadások nem túl gyakoriak, mégis felfértek a toplistára. A legtöbb támadás Indiában történik, ahol az elmúlt két évtizedben több mint százan vesztették életüket a ragadozók miatt.
Ukrajnában, ezen belül Kárpátalján a farkasok a különlegesen védett vadállatok közé tartoznak - kilövésük csak szigorú feltételek mellett kiadott engedélyek alapján lehetséges.Az utóbbi időben gyakrabban támadtak meg farkasok Kárpátalján háziállatokat és embereket is. A szakemberek ezt a ragadozók szinte akadálytalan szaporodásával magyarázzák. Míg a 90-es években 40-45 farkast számláltak a régió erdőiben, most már a 200-at is meghaladja számuk. Kilövésükhöz külön hatósági engedély kell, ám ennek beszerzése nem egyszerű feladat.Mint a Kárpátinfo internetes forrás tudni véli, az ordasok elszaporodása úgy következhetett be, hogy kutyákkal párosodtak. Az így született utódaik pedig elveszítették félelmüket az emberekkel szemben.
Az oroszlántámadások gyakoriságáról nem állnak rendelkezésre részletes statisztikai adatok. Egy 2005-ös tanulmány mindenesetre azt találta, csak Tanzániában 1990 óta 563 embert tettek el láb alól a nagymacskák. A valóságban azonban ennél jóval több emberrel végezhetnek ezek a ragadozók. Míg az éhes oroszlán valószínűleg csak a közelébe kerülő embereket támadja meg, addig néhány (főként hím) oroszlán időnként emberi prédára vadászik. A legközismertebb a tsavói és a mfuwei emberevők esete.
A tsavói emberevő
1896-ban a Brit Kelet-Afrikai Társaság a kenyai Tsavo folyó felett vasúti hidat tervezett építeni. A munkálatok vezetésével George Witehouse-t bízták meg, majd őt két évvel később, az akkor harminc esztendős John Henry Patterson ezredes váltotta fel, aki 1898. márciusában érkezett a helyszínre, és a Külügyminisztérium frissen kinevezett főmérnöke volt. A következő kilenc hónap azonban szó szerint maga volt a rémálom, mind önmaga, mind építőmunkásai számára. Márciustól decemberig bezárólag, rengeteg (egyes adatok szerint legalább 135) indiai vendégmunkást ért halálos oroszlántámadás. A tsavói emberevők – két megtermett hímoroszlán – módszeresen rátörtek a táborra esténként, és sátraikból ragadták magukkal áldozataikat. Másnap folytatódott a rémálom: az oroszlán – mert akkor még nem tudták, hogy két gyilkos ragadozó van a környéken – a főmérnök óriástermetű szikh szolgáját, Ungan Singh-t egyenesen a sátrából hurcolta el, hat rémült ember szeme láttára. A szem-, illetve fültanúk végighallgatták Ungan egyenlőtlen küzdelmét az oroszlánnal; Patterson meg is említi könyvében, hogy a szikhnek bizony „nehéz halála volt". A támadások folytatódtak. Heteken, hónapokon át. Fogytak a kulik. A tsavói híd építése gyakorlatilag leállt. A táborlakók éjszakánként fákra szerelt kunyhókban vagy a föld alá ásott, erősen védett menedékhelyeken aludtak. Az éjszakai séta egyenlő volt a halállal.
Az oroszlánok története annyira híressé vált, hogy három hollywoodi filmben is feldolgozták, és a kitömött állatok a mai napig láthatók a chicagói Field Természettudományi Múzeumban. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók megvizsgálják, mennyire hitelesek a korabeli beszámolók. A Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói a kitömött oroszlánokból vett szőr- és csontmintákat elemezték úgynevezett stabil izotóp analízissel. Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett eredmények szerint az egyik oroszlán valószínűleg 11, a másik 24 embert falt föl élete utolsó kilenc hónapjában.
A mfuwei emberevő
Ez a nagymacska 1991-ben terrorizálta a zambiai Luangwa-folyóvölgyben élő embereket. Miután legalább hat embert megölt, az oroszlán keresztülügetett Mfuwe falu központján, szájában egy szennyestartó vászonzsákkal, amely egyik korábbi áldozatáé volt. Az oroszlán mindenfelé magával hordta a zsákot, időnként letette valahol, és morogva őrizte. Egyesek látták, amint játszik vele. Nem meglepő talán, hogy az emberek ezután azt gondolták, hogy az állat nem közönséges oroszlán, hanem egy oroszlán alakját öltött démon vagy varázsló.
A mfuwei emberevő uralmának végül egy kaliforniai vadász, Wayne Hosek vetett véget. Hosek társával majdnem három hétig ült lesben abban reménykedve, hogy a közelben csalinak elhelyezett vízilóhús odacsalja majd az állatot, és le tudják lőni. A hosszú várakozás meghozta jutalmát: az egyik éjjel sikerült puskavégre kapni a gyilkost. Az oroszlán elejtésének hírére kiözönlöttek az emberek a faluból, leköpdösték és bottal püfölték a tetemet.
A mfuwei oroszlán ma szintén a Field Múzeumban látható. Hatalmas állat: 3,2 méter hosszú, marmagassága 1,2 méter, tömegét 249 kilóra becsülték. A helyiek leírásával ellentétben (akik azt állították, hogy hatalmas sörénye van) az állat teljesen sörénytelen, éppúgy, mint a tsavói társai.
A cápáknál jóval magasabb emberáldozatot követelnek az elefántok is. Évente legalább 500-an halnak meg általuk. Habár ez első olvasásra soknak tűnik, az emberek szignifikánsan több elefántot ölnek meg évente, mint fordítva.
Ismételten kihangsúlyoznánk Indiát, ahol ilyen szempontból is rosszabb a helyzet. Itt naponta egy ember hal meg tigris- vagy elefánttámadás következtében : a környezetvédelmi minisztérium adatai szerint 1143 nap alatt – 2014 áprilisa és 2017 májusa között – 1144 ember halálát okozta tigris vagy elefánt, az előbbiek 92, az utóbbiak 1052 embert öltek meg. A támadásokat általánosságban annak számlájára írják, hogy az ember egyre több területet foglal el a természettől, és így egyre zsugorodik a vadállatok élőhelye. Indiában majdnem 30 ezer elefánt él, a tigrisek száma a 2014-es számlálás alapján 2226, ez a világ tigriseinek fele.
A vízilovak Afrika legveszedelmesebb állatai közé tartoznak. A látszat ellenére egyáltalán nem békés természetűek, az emberrel szemben rendkívül agresszívak, hegyes fogaikkal és masszív állkapcsaikkal simán halálra tudják marni áldozataikat.
A vízilovaknak évente több ember esik áldozatul, mint az összes többi afrikai vadállatnak együttvéve.Az adatok nagy szórást mutatnak, de még a legmérsékeltebb becslések szerint is évente több mint 300 (egyes adatok szerint ezres nagyságrendű) halálos baleset írható a vízilovak számlájára.
Eddig úgy tűnt, hogy nyilvánvaló ok nélkül a víziló nem támad. A Kruger Nemzeti Park által most közzétett videón látható jelenetre azonban nem könnyű magyarázatot találni.A víziló elsősorban növényevő. Éjszakánként akár 40 kilogrammnyi füvet is legelhet. Nem vadászik aktívan más növényevőkre, de eddig már kétszer megfigyelték, hogy egy víziló a fajtársa teteméből is lakmározott. A szakemberek ezt a szokatlan viselkedést az időszakos táplálékhiánnyal magyarázzák.
Forrás: origo.hu, erdekesvilag.hu, wikipédia, farkas-fun.mlp.lap.hu, csiribusz.blog.hu
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/