Szeretem az aranyló leveleket a fán,
A leveleken, a dermedt harmatot.
Belélegezve mélyen, csendesen,
A finom, hideg, őszi illatot…
Szeretem a nyugvó nap sugarát,
A békességet a szántóföldeken,
Az utolsó virágok illatát,
S a szeretetet bent a szívemben.
Ez ad erőt, vigaszt, s gyógyírt, ha kell,
Mikor ellenem küzd a nagyvilág.
Érezd te is a szívedben,
E mindenre ható, gyógyító csodát!
Az ősz az elmúlás ikertestvére,
Aranyló színben, tündökölve hal.
Minden végnek lehet gyönyörűsége,
Ha a szíved szeretettel szárnyal!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
