Legyen a mércéd a mosolyod

Az írás számomra életem támasza, a lelkem csendes szigete, amibe bármennyi munkát is fektetek, nem fáradok el, inkább feltöltődöm
 Egyszer volt, hol nem volt, a Hetedik határon is túl, volt egyszer egy erdő, amit mindenki csak Békés erdőnek nevezett. Élt ebben az erdőben, egy aprócska manó, aki a Peti névre hallgatott, s az ő legjobb barátja és segítője Bimbó, a kedves eső...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A bagoly meséje   Talán hallottál már az Elfelejtett dimenzióról, a benne élő meselényekről, ahol állandó rejtélyek és varázslatok történnek, és az állatok beszélik az emberek nyelvét. Ha már jártál ezen a vidéken, ha csak ol...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Méhecske szerelem   Messze az aranyló réten, Két méhecske repül szépen. Döngicsélnek játszadozva, Elmerülnek vágyaikba. Körülöttük illatfelhő, Virágokból nektár erdő. Kis mennyország kicsi méhnek,&nbs...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mókás mókus és az ősz   Mókás mókus mókázik, Hideg ősszel sem fázik: Bükkmakk, tölgymakk, mogyoró, Mind a fogára való! De amikor jön a tél, A móka kint véget ér. S a tölgy apró odúja, Mély szundira csábítja. Amikor kint hull ...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: A három testvér  Volt egyszer, hol nem volt, valamikor az idők kezdetén, amikor még az emberek csak próbálkoztak a idő számításával, élt egyszer egy öreganyó, akit mindenki csak Évanyónak nevezett. Évanyónak négy gyönyörű gyermeke...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Dínó bánat   Valamikor réges- régen, Élt egy kicsi kis ősember. Volt egy szuper bunkós botja, Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon, Kicsi dínók, no és nagyok. Úgy gondolták, e világon, Csak miatta nem boldogok!...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Nyughatatlan   El nem ölelt ölelések, S nem ízlelt csókok fájnak, vágynak. Abban a bomlott pillanatban, Odacsapnak a zord magánynak… S szívemben akkor világosság. Titokban dobban, s súgja halkan: Nem vagy magad, tudd Mire vág...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese zenés erdőről   Az Óperencián még innen, Manó város közelében, Volt egy csoda Zenés erdő. Ahol nem csak madár dalolt, A fákon több harkály dobolt, S zenélt minden itt élő! Pók úr hat cimbalmon játszott, A béka nép zongor...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Sellőfiú és Cápafi   Óperencia vizein Történtek már nagy csodák, De a mélyén nem ismered még Antarktisz nagy városát. Ha ismernéd, úgy éreznéd, Nincsen hozzá fogható. A sellőknek otthona ez, S benne élni csuda jó! Csak egy do...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Szólószőlő, Mosolygóalma és Csengőbarack   Volt egyszer egy király, S annak három lánya. Úgy szerette őket,Ahogy nincsen párja. Egy nap a jó királyA vásárba indult, Hogy kinek, mit hozzon, Lányaihoz f...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat   Ötödik vers: Uzsis séta  Vattacukor termő réten,Álomváros közepében,Élt egy kislány, neve Kató, S barátja a rózsaszín mackó. Ezen a szép tavaszi napon, Sétálni elindultak. S kicsik...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat, Hatodik vers: Torna party Tomival  Vattacukor termő réten, Álomváros közepében, Élt egy kislány, neve Kató,S barátja a rózsaszín mackó. Meséltem már nektek arról, Milyen jó egy nagy testvér. Amiko...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat , Tizenhetedik vers : Farmer élet   Vattacukor termő réten, Álomváros közepében, Élt egy kislány, neve Kató, S barátja a rózsaszín mackó. Milyen lehet farmon az élet? Többé már nem l...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat, Tizennyolcadik vers:  Varázstánc a hattyúk taván Vattacukor termő réten, Álomváros közepében, Élt egy kislány, neve Kató S barátja a rózsaszínmackó. Álomváros mezejében Másmilyen a hattyúk ta...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Csak ma   Ismerd el, két nap van egész életünkben, Amikor tenni már bármit lehetetlen: Az egyik a tegnap. Átírni, mi elmúlt? A másik a holnap. Ami lesz, már feldúlt? Csakis a ma számít, és amiért tehetsz! Csak ma lehetsz bold...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Kató és a rózsaszínmackó sorozat, Tizenkilencedik vers: Ruhamosós   Vattacukor termő réten, Álomváros közepében, Élt egy kislány, neve Kató, S barátja a rózsaszín mackó. Játék közben nem csak nálunk  Piszkosak a gyerekek...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Itt a tavasz!   Jaj de régen várunk tavasz, Ez az évszak igen ravasz! Ránk mosolyog a hóvirág, S néhol még havas a világ... Nézd, mi kandikál amoda? Bátortalan kis ibolya. S ott a fészek nem magányos,...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Karácsonyi elakadás   Úgy történt, hogy Télanyónak A főztje mindig remek volt. S minden nap finom étellel Lepte meg a Télapót. Télapó meg mi tagadás, Enni nagyon szeretett. Így hízott az ételektől És hízott, ha nevetett! Mire...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Táplálni őt   Az anyaságnak is létezik gyönyöre: Ha gyermeked eteted szerető öledbe. Abban a pillanatban újra eggyé váltok, Simogatod lágyan, testedből táplálod. Édeskés bizsergés, mikor kebled telik, Épp olyan ritmusban, aho...
Tovább a teljes bejegyzéshez
Titi Hajnalka: Mese a sárkányházasságról   Meseország határán túl, Volt egy ország Sárkádia. Nem járt erre e világból Soha senki emberfia. Csak sárkányok éltek itten, Sárkány lányok s sárkány fiúk, Akik aztán sárkány módra Szomorúak, vagy b...
Tovább a teljes bejegyzéshez