Titi Hajnalka: Buksi és a könyvek
Az én Buksim nagy örömmel
A könyveket rágta.
Éppen ezért elvittem a
Kutyaiskolába.
Odajárt ő hónapokig,
Ámde mindhiába.
Amikor olvasni kellett
Csak vakkantott rája.
Talán csak a szeme beteg,
Volt már példa rája.
Elvittem a szemorvoshoz,
Hogy járjon utána.
Odaérve pár perc alatt
Meg volt a diagnózis.
Betűt egyet sem ismert fel,
Szegény, lehet vak is?
Hiszen Buksi úgy meredt rá,
A betűs táblára,
Mintha abból a világon
Semmit meg nem látna!
Kapott hát egy szemüveget,
S egy új mesekönyvet.
Ámde ettől az olvasáshoz
A kedve nem jött meg.
Még akkor nap az új könyvet
Szerte széjjel rágta.
Az értelmét a betűknek,
Még most sem találta.
Azért másnap, csak elvittem
Újra iskolába.
Ámde ottan nem volt füzet,
Sem a falon tábla!
Nem használtak sem ceruzát,
Füzetet, sem tollat.
Nem tudtam, hogy itt a kutyák
Csak kint szaladgálnak.
Szegény buksi a betűket
Csak azért nem látta,
Mert olvasni nem tanulnak
A kutyaiskolába!