Bújós egy aranyos cicafiú volt, aki úgy érezte neki van a legjobb cicamamája a világon. Nagyon szerette az anyukáját, ezért is hízelgett olyan sokat neki.Mióta megszületett nem talált semmit, ami annyira megnyugtató lett volna, mint az anyukája ölelése. Szerencsésnek is érezte magát! Soha nem gondolta, hogy az élet ezen kívül mást is tartogathat számára.
-Úgy szeretlek mami!-Miért mondasz ilyeneket nekem?!- nézett a mamájára ijedten.
-Nagyon szeretlek kicsim, de tudnod kell, hogy idővel a kis cicákat új gazdikhoz viszik. Amint megtanulnak önállóan enni, elválasztják őket a mamájuktól.
-Hát akkor én soha nem eszem a tejecskéden kívül semmi mást!
-Kicsim, ez az élet rendje. Egy ügyes cica megérti és elfogadja a sorsát. A szívedben én mindig veled leszek, s ha behunyod a szemed , mindig újra együtt lehetünk. Megismerhetsz majd új dolgokat! Szerezhetsz megannyi barátot!
-És téged többé nem láthatlak csak képzeletben?
-Nos talán igen , talán nem. Ezért kell megőrízned minden szép pillanatot amit együtt átélünk. A szeretet, amit érzel erőt ad majd neked bármivel iskelljen megbírkóznod az életben.
Bújós nem akart tovább ezekről a fájó dolgokról beszélni. Inkább ismét szorosan megölelte a mamáját és titokban megfogadta, hogy már bizony ő a mamája tejecskéjén kívül semmi mást nem eszik majd!
Az idő telt és ő úgy tett, ahogyan megfogadta. Ámde hiába próbálkozott, egy idő után az ösztönei sehogy nem hagyták nyugodni. Amikor a mamája ínycsiklandozó falatokat kapott a tányérjába, az orrocskája nem bírta nem észre venni. Ráadásul még a nyál is követelőzően gyűlni kezdett a szájában. Egy nap aztán úgy ugrott neki a macskaeledelnek, mint aki soha nem evett! Gondolkodni sem tudott közben.
Még cica mama is hatalmasra nyílt szemekkel nézte, mi lelte szegény fiacskáját?
Mire Bújós feleszmélt az EMBEREK már észrevették, hogy bizony tud ő a tejecskén kívül mást is enni!
-Itt az idő! – mondta az egyik.
Bújós rosszat érzett. És valóban, abban a pillanatban az EMBER keze közeledni kezdett felé,bár ő olyan kicsire összehúzódott, amilyenre csak tudott, mégsem segített.
Megfogta a nyakán a bőrt és beletette egy kosárkába, amelynek fedele volt. Bújós kicsi szíve izgatottan vert. Még el sem búcsúzhatott a mamájától!
Annyira meg volt rémülve, hogy egy örökkévalóságnak tűnt mire megérkeztek az új otthonába. Az EMBER kivette a kosárkából és odaadta egy másiknak.Bújós még mindig remegett a félelemtől.
A GAZDI mindjárt le is tette egy finom illatú tele tányér elé.
„ HÚÚÚÚS!" örvendeztek az ösztönei, nem is kellett biztatni, hogy neki lásson! Kigyűrte a pociját és végig nyújtózott a szénában. Tele hassal még a lelki bánata sem volt olyan rettenetes. A cicák amúgy sem bánkódnak sokáig, ahhoz túl rövid az életük. Bújós is úgy gondolta inkább alszik egyet, majd aztán ráér rosszul érezni magát. Lefeküdt hát. Aludt is volna, de valaki megzavarta:
-Szia , te új vagy itt?- kérdezte egy aprócska egér, aki ekkor bukkant elő a szénakazalból.
-Nagyon új vagyok- felelte Bújós.- És te?
-Hát én itt születtem, nem túl rég- felelte a kisegér.- Még nem láttam hozzád hasonlót!
-Hát én cica vagyok.
-Cica?!- rémüldözött a kisegér.- A mamám szerint ti megeszitek a kis egereket! Veletek ijesztgetnek minket, ha rosszalkodunk!
-Márpedig én nem eszek egeret- nyugtatta meg Bújós.- Sokkal kényelmesebb és finomabb, amit a tálkában kapok!
-Jaj most nagyon megnyugtattál!- sóhajtott nagyot Pici. – Talán akkor barátok is lehetnénk?
-Boldogan! Csak most hagyj egy kicsit aludni. Nagyon hosszú volt ez a nap!Jó ideje nem aludtam már. Pedig mi macskák a nap háromnegyed részét is át tudjuk aludni!
Azzal hasra fordult s aludt is mint a bunda.
Néhány nap elteltével már otthonosan mozgott új otthonában. A GAZDIVal sem volt semmi gond, nagyon szerette: sokat simogatta, szeretgette, játszott vele, még együtt is aludtak. Már egészen olyan jó érzés volt hozzábújni, mint a mamájához. Ilyenkor sokszor behunyta a szemét, hogy újra láthassa cicamamát. A mamájának igaza volt, így bármikor együtt lehettek! Újra hallotta a szavait, és érezte a szeretetetét, ami olyan megnyugtató volt.
Egy kicsit furcsálta ugyan , hogy a GAZDI néha buborékos vízben megfürdeti, de olyan gyengéden bánt vele ilyenkor, hogy még a vízzel is egész jó barátságba lett, s már hűsölésből is szívesen belefeküdt az udvaron, pedig a cicák köztudottan irtóznak a víztől! Barátokban sem volt hiány!
Nap közben amikor az udvaron sétált, játszott vagy hűsölt a kútban, a madarak szórakoztatták. Mindenfélét meséltek neki a nagy betűs VILÁGról, amit ő még soha nem látott. Ki is művelődött a sok előadásnak köszönhetően! Többet tudott már , mint bármelyik más cica.
-Akár még világgá is mehetnék!- mondta egy nap .
-Ugyan miért tennéd?- kérdezte Galamb Gellért.- Ilyen jó dolgod sehol nem lenne, nekem elhiheted! Mit nem adnék, ha minden nap tálcán kínálnák számomra az ételt! A GAZDI állandóan a kedvedre tesz! Ez a te kis királyságod itt!
Valóban így van!- felelte Bújós, miután jobban belegondolt.- Miért is nehezíteném meg az életem? Hiszen ez az én királyságom!
Csakhogy egy nap valaki megzavarta ezt az idilli királyságot. A GAZDI egy új kiskedvenccel állított be, ami ráadásul egy KUTTYYYAAA!Bújós mindjárt féltékeny lett:
-Na nem, ez nem lehet igaz!- morgott rá üdvözlés helyett.
-Talán még nem láttál kutyát?- morogta vissza.
-Hát ilyen ellenszenves kutyát nem is! Neved is van?
-A nevem Ajax .
-Na neee!- nevette ki Bújós- Ez nem valami mosószernek a neve?
-Ez igenis az én nevem!
-És még ruhát is hordasz? Talán nincs szőr rajtad?
-Van ám szőröm, de városi kutya vagyok és szeretek jól öltözni.
-Ha te ezt úgy nevezed- vonta meg a válát és otthagyta.
Messziről azért végig figyelte a GAZDI új kedvencét. A legrosszabb az volt, amikor játszani látta őket együtt, vagy megsimogatta helyette .
Galamb Gellért mindjárt tudta miről is van szó:
-Ez a féltékenység, barátom!
-Mi? Á dehogy! Én aztán nem vagyok féltékeny!
A féltékenységgel nem egyszerű dolog ám elbánni!
Ahogy a napok teltek, semmi sem lett könnyebb, Bújós egyre inkább szenvedett. Már azt is hamisnak érezte, amikor a GAZDI símogatni akarta. Sértődötten húzódott els elment, hogy elbújjon, bárhová ahová csak lehet. Galamb Gellért és a verebek hiába várták az udvaron , napokig elő sem jött.
-Miért szomorkodsz?- kérdezte tőle Pici.
-Csak mert a GAZDI már nem szeret- szipogta Bújós.- Azt hiszem világgá megyek Pici!
-Nem teheted ezt velem, te vagy a legjobb barátom!
-Én már itt nem tudok boldog lenni…
-Az nem elég, ha én szeretlek? És Galamb Gellért és a verebek?
-Nem tudom Pici, úgy érzem ez nem elég- hajtotta le a fejét szomorúan Bújós.
-Nem lehet, hogy inkább te nem szeretsz minket? Különben elég lenne…- sóhajtott most Pici, majd magára hagyta.
-Talán igaza van- gondolta Bújós.- Még barátnak sem vagyok elég jó! Holnaptól ők is Ajax barátai lesznek! Semmi keresnivalóm itt!
Azzal fogta magát átmászott a kerítésen és elindult a nagybetűs VILÁGba.
Ámde odakint ijesztő dolgokat látott. Amikor a madarak meséltek róla nem mondták, hogy azok a guruló járművek mennyire hangosak és hatalmasak! Sőt azt sem részletezték, hogy tele vannak az utcák ijesztő, agresszív kóborkutyákkal! Amióta csak kitette a lábát békés otthonából, egyebet sem érzett, mint félelmet.
Ráadásul egyre éhesebb lett, s ötlete sem volt honnan szerezzen ennivalót. Egy hatalmas kuka mellé bújt éjszakára, s bár a gyomra csak úgy követelőzött, nagy nehezen elaludt.
Álmában újra otthon volt a GAZDinál. Éppen ínnycsiklandozó falatokat öntött a tálkájába. .. Ámde mielőtt neki láthatott volna megjelent Ajax , aki egészen az arcába nyomta az orrát dühösen, azt ugatva:
-Ez az enyém!!!Megértetted?
Abban a pillanatban felébredt!
Az álom nem álom volt, egy igazi kóbor kutya nyomta arcába az orrát agresszíven:
-Milyen jó az illatod! A nehéz időkben a macska hús is megteszi!
Bújós végre felfogta mi történik és futni kezdett, vissza abba
az irányba, ahonnan előző nap elindult. Ámde az ijesztő kóboreb sem adta könnyen magát, mindjárt utána eredt s úgy ugatta, hogy már a hangjától is majdnem szörnyet halt szegény!
Bújós futott minden erejével! Amikor úgy érezte az ereje teljesen elhagyja, egy másik kutyaugatásra lett figyelmes. Megfordult hát, s akkor látta meg a GAZDI rövid lábú új kedvencét, aki minden erejével nekitámadt az agresszív idegennek!
- Ajax?!!
Bár a kóboreb jóval nagyobb volt, nem tudott mit kezdeni Ajax határozottságával, aki ráadásul még meg is harapta. A hirtelen támadás annyira meglepte, hogy behúzott farokkal kullogott el rögtönzött vadászatából! Ajaxot is megviselte kissé a harc, hiszen márkás pólóját darabokra szaggatta az ápolatlan támadó :
-Jól vagy kis haver?- kérdezte Bújóst mindjárt.
-Neked hála, jól vagyok! Köszönöm, hogy megmentetted az életem!
-Nem volt épp jó ötlet a városi kiruccanásod, nem igaz?
-Tényleg nem- felelte Bújós mosolyogva, s már soha többé nem akart világgá menni. Alig várta , hogy újra otthon legyen a barátai között és hozzábújjon a GAZDIHOZ.
Nem is beszéltek többé a történtekről. Pedig Ajax tudta, hogy valójában világgá ment, de minek emlegetni a rossz döntéseket? Azokat jobb minél előbb elfelejteni!
Attól kezdve a legjobb barátok lettek és végre Bújós is megtanult osztozni a GAZDI szeretetén. Hiszen így is jutott neki bőven!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/