Titi Hajnalka: Az eltévedt kicsi lajhár
Volt egyszer egy kicsi lajhár,
Magányosan lógott egy fán.
Ámde egy borús hajnalon,
Úgy belepte az unalom,
Arra gondolt világgá megy,
A szomszéd fán tán van még egy,
Hozzá hasonló teremtmény!
Ezt remélte most szegény.
Lépett egyet tíz perc alatt,
Aznap két métert is haladt!
Csakhogy akkor lement a nap!
"A sötétben hogy haladjak?"
Gondolkodott a kis "legény",
Lassú, fura teremtmény...
Másnap újra neki indult,
Csakis a céljára gondolt:
Talán ott a szomszéd fán
Lesz egy édes lajhár lány!
Így hát új erőre kapott,
Lehet gyorsabban is mászott:
Egyet lépett nyolc perc alatt
Aznap három métert haladt!
Rátalált a szomszéd fára,
Harmadnap fel is ért rája,
Ámde annak ágai!
Alig lehetett megfogni !
Rajta nagy , puha levelek?
Színesek és rosszízűek!
Mi lehet ez a növény?
Csak egy szárítókötél!
Hová jutott szegényke,
Nézett semmit nem értve.
" Itt még lógni sem tudok...
És hol vannak a lajhárok?"
Érezte, hogy mellé fogott,
Hát aludt rá egy jó nagyot...
Lajhárnak lenni nem hátrány,
Hiszen a bánatot látván,
Nem tesznek ők egyebet
Csak alszanak rá még egyet...
A nevem Sutáné Barbara és kisiskolás koromban szippantott magába a rajzolás világa ami azóta jelen van az életemben valamilyen formában. Általános iskolában, később gimnáziumban és a szakmai éveim alatt is a művészetekkel foglalkoztam.
Számomra más opció nem létezett. Így lettem végül grafikus. Az évek alatt megismerkedtem rengeteg technikával, számtalan inspirációt szereztem. Végül a gyermekek világában leltem otthonra. Munkáimmal szeretnék mosolyt csalni a kicsik arcára. Gondoltál már arra mi lehet egy gyerek fejében mikor hallgat egy mesét vagy történetet? Ezt a képet igyekszem megjeleníteni!