Titi Hajnalka: Aranyhalmentő akció
Volt egyszer egy család, egy nagyon szép házban.
Éltek szeretetben, nagy- nagy boldogságban.
S mivel a házi állatokért oda voltak,
Tartottak belőle otthon jó néhányat:
Rudi, a papagáj, kis Bella kedvence,
Bár az egész család őt nagyon szerette.
Kupidó, az egér Tomi kisállata,
S ott volt még utána Priszcilla, a macska.
És még volt egy kedvenc: Góliát, a kis hal,
Az aranyhal fajból, valós némasággal.
Milyen szörnyű lehet, hangot ki nem adni!
Főleg, ha segítségre szorulna valaki.
No hát, ez a kis hal tetszett Priszcillának,
Nem is kell jobb falat ennél egy macskának!
Kerülgette, nézte vajon mit tehetne,
Hogy ezt a finomságot, még ma megszerezze?
A vízbe nem mehetett, mert nagyon félt tőle,
A gondolatától is elment kedve tőle!
"Mi lenne, ha inkább a földre lelökném?
S amint a földön lesz, könnyen elkapom én!"
Gyanakodott Rudi, a macskát mikor látta,
Az aranyhal körül. Rosszban sántikálna?
- Nézd csak meg Kupidó!- szólt a kisegérnek-
A kis aranyhalat végül ki menti meg?
- Csak segíts kijutnom, hidd el én megmentem!
Repült a papagáj, s kiemelte menten,
A kis akvárium üvegotthonából.
Finoman letette, s leszállt a válláról.
De már akkor zuhant is Góliát lefelé,
Az akvárium meg széjjel tört száz felé!
A hal ott vergődött, fuldokolt a padlón,
Priszcilla már ugrott, hogy ragadja tarkón!
Hanem ám gyorsabb volt Kupidó, az egér,
Rudi pedig harcolt a macskának szemén:
Csipdeste és marta, hogy ne tudjon mit tenni,
Így próbálták szegényt együtt megmenteni...
Futott Kupidó be a fürdőszobába,
Hogy Góliátot betegye a kádba.
Mert itt a kis halnak nem sok lehet hátra,
Milyen mentés az, ha így is a vég várja?
Megijedt Priszcilla Rudi haragjától:
- Hogyha szemed nem lesz, ugyan hogy vadászol?
A madár csak támadta, nem is hagyta abba,
Nehogy ez a macska mégis elragadja!
Nagy szerencse történt, mert Anyu hazajött,
Látta az akváriumot, a konyhában széttörött!
Hirtelen nem tudta, mi ez a zűrzavar,
Széjjel is nézett hát, a lakásban hamar.
Meglátta Priszcillát s Rudit hadakozni,
Sejtette kit is kell ezért megbüntetni!
- Rossz cica!- kiáltott, s fogta a grabancát,
S egy ketrecbe zárta válaszként a macskát!
Látta, hogy a halat a két másik mentette,
Jóságukat mindjárt mindnek megköszönte.
Góliátnak pedig egy új otthont adott:
Az egér akváriumát, s ő szabadon járhatott!
Irigykedve nézte Priszcilla, a macska:
- Csak egyszer jöjjek ki, elkapom !- mormogta.
Rudi és Kupidó, meg kihúzta magát:
- Jobb, ha nem kötsz belénk!- így szólt a két barát.
Attól kezdve ismét béke volt a házban,
Még nagyon sokáig nem bíztak a macskában.
Hatott a büntetés, rá egy néhány hétre:
A kis állatokat, messzire kerülte!