Titi Hajnalka: A medve órája 

 A tél már nagyon rég beköszöntött: hóval borította az erdőt, mezőt. A tó is befagyott, az ágak fájdalmasan recsegtek a zord időben. Az állatok mind saját vackukban kucorogtak, alig várták, hogy végre megérkezzen a tavasz.

Nyuszika is így volt ezzel, bár ő bírta a hideget, unta már a fák kérgét rágcsálni, szívesebben evett volna zamatos füvet. Behunyta a szemeit, s arra gondolt milyen finom is a zsenge tavaszi fű !

- Anyuci!- fordult anyukájához- Mindig ilyen sokáig tart a tél?

- Hát bizony elég soká!- felelte nyuszi mama- De igazán senki sem tudja, kivéve a medvéket!

- A medvéket?- nézett nagyot Nyuszika.

- Úgy bizony!

- A medvék honnan tudhatják?

- Hát, a medvéknek van egy láthatatlan belső órájuk, ami azon a bizonyos napon jelez nekik! Minden évben, ugyanazon a napon, előjönnek a barlangjukból, hogy megnézzék milyen az idő. Ebből aztán megtudják, meddig tart a tél.

- Nahát, ahhoz nem kell nagy tudomány! - mondta Nyuszika-Ha jó az idő, hamar elmúlik, ha rossz sokáig tart!

- Nem úgy van az kincsem!- folytatta nyuszi mama- Általában a tél türelme hamarabb elfogy, mint a medvéké! Ha szép napos időt lát, hóolvadást, tiszta kék eget, nem áll le sütkérezni, mintha megérkezett volna a tavasz! Hanem visszamegy, a másik oldalára fekszik s még negyven napig tovább alszik!

- Nahát! Akkor még negyven napig nem lesz tavasz?

- Úgy ám!

- És ha rossz az idő?

- Ha az nap fagytól csikorognak a fák, s ijesztő varjúcsapat rémisztget mindenkit, azt rikácsolva: kár, itt nem lesz idén nyár! A medve nem ijed meg! Csak megrázza a bundáját, és kint marad! Jól tudja akkor már, hogy a tél utolsó mérge ez, hogy megmutassa ki is ő valójában! Minél jobban erőlködik, annál hamarabb vége lesz!

- Már nagyon kíváncsi vagyok, mikor jön ki medve a barlangból!- sóhajtotta Nyuszika.

- Ezzel, minden állat így van, de mi szerencsére itt lakunk szemben a medvével. Bármelyik reggel lép is ki, észrevesszük az ablakból.

- Tényleg szerencsések vagyunk!- hagyta jóvá Nyuszika. Attól kezdve, mindig ő ébredt elsőre, aztán odaült az ablakba és leste a barlangot. Nyuszi mama megmosolyogta:

- Miért nem mész kicsit játszani a többiekkel?- kérdezte.

- Tavasszal lesz időnk épp elég játszani, én csak szeretném látni milyen idő lesz, amikor medve kilép!

És elérkezett a nagy nap, az emberek naptárában február 2- ika. Kint sötét fellegek takarták el a napot, kegyetlen hideg szél fújt, ami erejéhez képest meg sem tudta mozdítani a letapadt, fagyos havat. Morcos varjúsereg vonult át az erdőn, azt kiabálva: - kár, de idén nem lesz nyár! Nyuszika most is, mint nyuszi mama története óta minden reggel, elsőként ébredt, és az ablakhoz kucorgott. És akkor meglátta! Medve sétált ki a barlangból. Kicsit még álmosan szétnézett, s megrázta a bundáját. Két elülső mancsát magasra emelte, majd ásított. Mégsem indult vissza lefeküdni. Még egyszer megnyújtóztatta tappancsait és játékos szaladgálásba kezdett. Az erdei állatok a bokrok mögül lesték kíváncsian. Mindenki a medve véleményére volt kíváncsi. Amikor látták, hogy kint marad, ők is boldog üdvrivalgásba kezdtek.

- Jön a tavasz! Jön a tavasz!- kiáltozták.

Persze még jócskán hátra volt egy egész hónap a télből, ez senkinek sem vette el e kedvét. Nyuszika is boldogan ébresztette nyuszi mamát:

- Anyuci! Anyuci! Képzeld, idén hamar érkezik a tavasz!

- Az nagyon jó!- ölelte át nyuszi mama mosolyogva - Én is unom már a száraz ételeket!

A medve órája